Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2010. október 23., szombat

Mesterségem címere

" Cipész"

Eltelt a 10 napos ünnep, hamarosan jön a Díváli. Addig gondoltam felteszek pár életképet. Milyenek is a hétköznapok?! Foglalkozásokat fotóztam. Annyit megjegyeznék, hogy a mesterségek apáról fiúra öröklődenk, mindenzt pedig a kasztrendszer határozza meg. Ha valaki egész életében érinthetelen volt, akkor a gyerekei is azok lesznek, nincs felemelkedés másik kasztba, mivel nem is házasodhatnak más kasztbeliekkel, csak azonosokkal. Nyílván az indiaiak ezt is a karmának tudják be, így nem lázadnak a sorsuk ellen.
"Ruhaárusok"
"Méterárus"
" Riksás lakatot vásárol. Fő a bíztonság!"

"Vasaló néni", reggeltől estig csak vasalt- szárit 3 Rs-ért, kurtát 2 Rs. Hozzá jártunk vasaltatni. Amikor három év múlva visszamentem a férjemmel, még mindig ott vasalt, a szénvasalót felváltotta a villanyvasaló.

"Rajzoló, mintaárus"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése