Gondolatok

Miért lett ez a címe a blogomnak? Teljesen jó kérdés, hiszen eddig még India varázslatosságából sokat nem mutattam még meg. A fényképek feltöltésével kis problémám akadt, ugyanis akkor én egy "szappantartó"-val, egy egyszerű alapgéppel mentem ki, (ahhoz képest hogy hol tart most a technika) és hát a szkennelés kis időt igénybe vesz, a második utunkon pedig mindent diára fényképeztünk (kb 500 db) és az is eltart még egy kis ideig, amíg digitalizáljuk. (:-) Megértéseteket köszönöm. De elkanyarodtam a lényegtől.

Szóval azt tudom mondani, hogy Indiához egy élet nem elég. Tapasztalataim alapján kétféle ember van: vagy imádja Indiát, és mindig vissza akar menni, vagy pedig egyszer és utoljára. Mert India valóban a szélsőségek országa, ugyanakkor tükör is mindenki számára. Ha nyitott szívvel fogadjuk Indiát, akkor ő is magához ölel, ha pedig elutasítjuk, számon kérjük a nyugati társadalomban megszokott evidenciákat, akkor viszont nagyot fogunk csalódni, megbetegszünk, és minden lépés csak nyűg lesz. (Volt nekem olyan osztálytársam, aki második hét után kérte a repülőjegyét és hazament)

Indulásom előtt kaptam pár jó tanácsot: "Indiát 5cm-val a föld felett kell nézni és akkor csodálatos lesz!" Így lett, elbűvölt és a mai napig ennek a bűvöletnek a hatása alatt élek.

Itimad-ud-Daula -részlet (Agra)