Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2016. május 14., szombat

Az indiai filmek és a Cannes-i Filmfesztivál

Námászté!
Javában zajlik a 69.Cannes-i Filmfesztivál, épp most olvastam egy érdekes cikket arról, hogy az indiai filmek miként voltak jelen a fesztivál történetében. Először egy érdekességgel kezdem: a gyönyörű Aishwarya Rai Bachchan idén a 15. alkalommal vesz részt a Fesztiválon.
 Az első részvétele a híres Devdas (2002) c. filmmel volt. A fesztiválon versenyen kívül vetítették Szintén ebben az évben Aiswarya cannes-i zsűri tagja volt.
 
http://pakistyles.com/wp-content/uploads/2015/12/Indian-actress-Aishwarya-Rai-Hot-dresses.jpg
Jöjjön egy kis visszatekintés:
1946-ban megosztva nyert Aranypálmát a Neecha Nagar c. film rendezte Chetan Ana
 Képtalálat a következőre: „neecha nagar”
Az indiai filmművészet történetében az ötvenes évek nem csak az egyik legtermékenyebb korszak volt, hanem  egyben meghozta a külföldi fesztiválok elismerését, amint ez a díjak sorozatából is látszik.
1952- Amar Bhoopali ( r.:V. Sankaram ) versenyfilmek közt szerepel.
1954- Do Bigha Zamin (r.: Bimal Roy)  elnyeri az nemzetközi díjat. A következő évben a Boot Polish (r.: Prakash Arora) vetítik a versenyfilmek között, Kumari( Baby) Naaz színésznő különdíjba részesült a filmbeli alakításáért.
1956-Satyajit Rai: Pather Panchali című filmje tette fel Indiát a világ mozitérképére, elnyerve a legjobb dokumentumfilm díjat.
1957-ben Rajbans Khanna: Buddha szerezte meg a zsűri különdíját.
Majd 26 évet kell várniuk a következő díjig. 1983-ban Mrinal Sen: Kharij nyerte a zsűri különdíját. 1988-ban Mira Nair: Salaam Bombay viszi haza az Arany Kamera és a közönségdíjat.
Az utolsó díj, melyet nyertek a Cannes-i Filmfesztiválon, szintén az Arany Kamera díj volt 1999-ben Murali Nair: Marana Simhasanam.
Idén több film kerül bemutatásra a fesztivál keretében: Anurag Kashyap: Raman Raghav 2.0 ennek a filmnek az indiai bemutatója június 24. Indiával együtt nagyon várjuk!(:-))

A rövidfilmek kategóriában hat bengáli rövidfilm szerepel, köztük Anirban Guha: Elixir,
Abhiroop Basu: Délután Júliával.
Nagyon szurkolok, mert már rájuk férne egy Cannes-i díj! Ajánlom mindenkinek a fent felsorolt filmeket valóban zseniálisak! Jó szórakozást!(:-)))

2016. május 6., péntek

Minolta, avagy egy elveszett kép nyomában

Námászté!
Időnként van úgy, hogy az emberre rátör valami furcsa, olyan honvágy féle vagy mi. 
De nem honvágy, mert az egy kicsit más, az a szülővároshoz köthető. Én csak tudom, hiszen eljöttem , már vagy húsz éve. Szóval ez nem olyan, de hasonló. Aki volt már Indiában az érti miről beszélek, arról az érzéséről amikor hirtelen el kezdi érezni a szagokat, a füstölő és pörkölt mogyoró keveredett illatát az esti párás dudáktól hangos félhomályban. 
Egész nap kerestem egy képet, amit sajnos nem találtam meg. Lehet hogy elajándékoztam. 
Igen, elképzelhető. Abban az időben nagyon kevés turista használt digitális fényképezőgépet. Az enyém, a kis szappantartó a kis MINOLTA. Igen a nagy túlélő! Túlélte Indiát a majmok támadásával együtt. Akkor még időbe telt a filmet előhívatni, vagy sikerült vagy nem. Benne volt a pakliban. 
A legfontosabb pillanatok elégtek, homályosak lettek vagy az erős fény miatt használhatatlanokká váltak. Emlékszem, mennyire izgultam a képeimért. Amíg kint voltam Indiában, minden tekercsemet előhívattam, volt amikor egy hetet kellett várni amíg elkészült a laborban. Abból a jobbakat hazaküldtem a szüleimnek. Itt állok egy rakás negatívval... Na igen, én nem vagyok fényképész, nem tudom mikor és hogyan semmisülnek meg a negatívok...szóval lehet hogy sürgősen valamit kellene tennem, hogy ne tűnjenek el az éterben.
Ezen a képen amit kerestem, indiai nők szárították a szárijukat. Indiában a nők száriban mártóznak meg a szent folyóban, aztán szárítják. Különleges technikával. Sajnálom, hogy nem tudom megmutatni a gyerekeimnek sem! Elveszett?!