Námászté!
Újabb Indiai étteremben jártunk, lassan követhetetlen lesz az indiai éttermek száma Budapesten. De igyekszem mindenhova eljutni és megkóstolni, majd megosztani a véleményem.
A Pesti Chutney -kortárs indiai étterem lesz a mai bejegyzésem tárgya. A Pesti Chutney a Bródy Sándor utcában a 21. alatt található, a helyén régen a Curry House volt.
Azon gondolkodtam, hogy lehet-e kortárs egy étterem?A kortárs szó mint főnév tudtommal személyre vonatkozik, valaki valakinek a kortársa a szó eredetét tekintve: kor+társ.
Beszélhetünk kortárs irodalomról, kortárs művészetről, kortárs építészetről és még sorolhatnám. De nem beszélhetünk kortárs étteremről, főleg akkor nem ha egy ötezer éves kultúrát képvisel.
Szóval itt már nekem elég furcsa volt a név, de nem akartam előre ítélkezni, előbb megkóstolom aztán majd eldöntöm-gondoltam. Egy pár szót a helyről, amint már írtam régen is egy indiai étterem volt. A berendezésen keveset változtattak az előző étteremhez képest. A bárpult ugyanolyan, a székek, asztalok is maradtak úgy ahogy a régi helyen volt. Lehetett volna annyira kreatív a tulaj, hogy akkor már egy kicsit másképp rendezi be az éttermet. Ha már "kortárs" akkor ne csak a nevében legyen az. Hanem lehetőleg ne emlékeztessen az előző étterem semmilyen hangulatára. Ami új volt a másik étteremhez képest, az evőeszközök és a tányérok. Meg kell hagyni valóban igényes és szép evőeszközök voltak. De ez kevés ahhoz, hogy hosszú távon életben maradjon egy étterem. Íme a teríték. Minimalista vagy "kortárs"?!
Az étlapon szegényes választék volt, eldöntöttük, hogy menüt fogunk kérni, én csirkés menüt kértem a barátnőm vegetáriánus menüt. Gyorsnak tűnt a kiszolgálás. Amint helyet foglaltunk már jött is a pincér, ( csak angolul beszélt-nem feltétlenül jó pont, de persze ez is nézőpont kérdése.) és hozta az előételt. Úgymond az étterem "ajándékát" egy két félbe tört sima papadamot valami beazonosíthatatlan szósszal. Itt már nem is kezdtem el hindiül beszélni, mert nem láttam értelmét, és nem akartam felfedni magam, hogy éltem kint, értek valamennyire az indiai konyhához, és vannak elvárásaim.
Nagyon gyorsan hozták a menüt. Egy nagy tálon egy kanál rizs, lencse és valami csirkés curry.
Íme:
Nem okozott különösebb kulináris élményt. Az volt az érzésem mintha valaki nem hozzáértő főzte volna egy receptkönyvből! Az indiai ízektől pedig elég távol állt. Inni egy kancsó vizet kaptunk: 500 Ft-ért. Ez egy kicsit durva volt, a csáj meg 690 Ft, akkor már jobb lett volna azt inni, csak igazából akkor nem kívántam. Szóval rablás a köbön. Aztán a pincér és a tulaj eltűntek, nem nagyon figyelték, hogy szeretnénk-e rendelni valamit.
Az étterem értékelése: Az öt csillagos skálán, 2 csillagot adok. Azt is az evőeszközöknek és az ajtó díszes kilincsének.
Habár mivel manapság divat indiai étterembe járni, ha kortárs akkor még inkább, mindig fog találni pár embert akinek el tudja adni a nagy felfújt habcsókot. NEM AJÁNLOM!
Végezetül az ajtó kilincse, mert az még mindig gyönyörű!
Újabb Indiai étteremben jártunk, lassan követhetetlen lesz az indiai éttermek száma Budapesten. De igyekszem mindenhova eljutni és megkóstolni, majd megosztani a véleményem.
A Pesti Chutney -kortárs indiai étterem lesz a mai bejegyzésem tárgya. A Pesti Chutney a Bródy Sándor utcában a 21. alatt található, a helyén régen a Curry House volt.
Azon gondolkodtam, hogy lehet-e kortárs egy étterem?A kortárs szó mint főnév tudtommal személyre vonatkozik, valaki valakinek a kortársa a szó eredetét tekintve: kor+társ.
Beszélhetünk kortárs irodalomról, kortárs művészetről, kortárs építészetről és még sorolhatnám. De nem beszélhetünk kortárs étteremről, főleg akkor nem ha egy ötezer éves kultúrát képvisel.
Szóval itt már nekem elég furcsa volt a név, de nem akartam előre ítélkezni, előbb megkóstolom aztán majd eldöntöm-gondoltam. Egy pár szót a helyről, amint már írtam régen is egy indiai étterem volt. A berendezésen keveset változtattak az előző étteremhez képest. A bárpult ugyanolyan, a székek, asztalok is maradtak úgy ahogy a régi helyen volt. Lehetett volna annyira kreatív a tulaj, hogy akkor már egy kicsit másképp rendezi be az éttermet. Ha már "kortárs" akkor ne csak a nevében legyen az. Hanem lehetőleg ne emlékeztessen az előző étterem semmilyen hangulatára. Ami új volt a másik étteremhez képest, az evőeszközök és a tányérok. Meg kell hagyni valóban igényes és szép evőeszközök voltak. De ez kevés ahhoz, hogy hosszú távon életben maradjon egy étterem. Íme a teríték. Minimalista vagy "kortárs"?!
Az étlapon szegényes választék volt, eldöntöttük, hogy menüt fogunk kérni, én csirkés menüt kértem a barátnőm vegetáriánus menüt. Gyorsnak tűnt a kiszolgálás. Amint helyet foglaltunk már jött is a pincér, ( csak angolul beszélt-nem feltétlenül jó pont, de persze ez is nézőpont kérdése.) és hozta az előételt. Úgymond az étterem "ajándékát" egy két félbe tört sima papadamot valami beazonosíthatatlan szósszal. Itt már nem is kezdtem el hindiül beszélni, mert nem láttam értelmét, és nem akartam felfedni magam, hogy éltem kint, értek valamennyire az indiai konyhához, és vannak elvárásaim.
Nagyon gyorsan hozták a menüt. Egy nagy tálon egy kanál rizs, lencse és valami csirkés curry.
Íme:
Nem okozott különösebb kulináris élményt. Az volt az érzésem mintha valaki nem hozzáértő főzte volna egy receptkönyvből! Az indiai ízektől pedig elég távol állt. Inni egy kancsó vizet kaptunk: 500 Ft-ért. Ez egy kicsit durva volt, a csáj meg 690 Ft, akkor már jobb lett volna azt inni, csak igazából akkor nem kívántam. Szóval rablás a köbön. Aztán a pincér és a tulaj eltűntek, nem nagyon figyelték, hogy szeretnénk-e rendelni valamit.
Az étterem értékelése: Az öt csillagos skálán, 2 csillagot adok. Azt is az evőeszközöknek és az ajtó díszes kilincsének.
Habár mivel manapság divat indiai étterembe járni, ha kortárs akkor még inkább, mindig fog találni pár embert akinek el tudja adni a nagy felfújt habcsókot. NEM AJÁNLOM!
Végezetül az ajtó kilincse, mert az még mindig gyönyörű!
