Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2017. június 21., szerda

Napüdvözlet / Surya Namaskar

Namaszté!


Ma van a Jóga Világnapja, ennek kapcsán megosztom veletek néhány gondolatomat.
 Vannak élményeim a jógával kapcsolatosan, először mint kívülálló turista találkoztam az első Surya Namaszkárral Dardzsilingben. 
Hajnali fél négykor a sötét utcákon botladozva a kavicsos egyenlőtlen utcákon ígyekeztünk a Tiger Hill felé, elkapni az első nap sugarait amint megjelennek a Kanchenjunga csúcsán.
Gyanús volt, mert ahogy egyre közelebb értünk egyre többen haladtunk a beszűkült ösvényen. Mikor odaértünk  meglepődtem a látványtól. Nagyon sokan voltak helyiek és turisták egyaránt. Egy adott pillanatba elkezdtek énekelni páran a földön ülve, majd mindenki ugyanazokat a mozdulatsorokat végezte. Egyszerre, mintha meg lett volna koreografálva az egész. Felemelő látvány volt. Persze nem vittem fényképezőgépet. Igazából, Indiában a nagy élményeket nem tudtam lefotózni, mert vagy nem volt nálam a gép, vagy éppen kifogyott a film( igen, akkor még csak hallottunk a digitális fényképezőgépről és álmodtunk róla).
Aztán a napüdvözlés után egy öregasszony mellé sodort a tömeg, el kezdtünk beszlégetni. Kiderült, hogy tanítónő, túl van a nyolcvanadik évén, harminc éve él Keralában, de amikor nagy meleg van, akkor feljön hűsűlni Dardzsilingbe. Csodálatos asszony volt, alaposan beszélt a tapasztalásról, és arról hogyha egyszer elkezded a jógát akkor már soha többet nem fogod abbahagyni. Időnként eszembe jut, hatással volt rám.
Ha valaki Dardzsilingben jár, látogasson el a Tiger Hillbe, innen látható legjobban a napfelkelte. Nem véletlenül voltunk olyan sokan.

A második élményem Varanásibna volta Ghátaknál. Az már inkább finom-vegyes élmény volt. Ott már " mesterek " mutatták, akik jó sok pénzért szívesen megtanították az ászanákat. Ilyenek mindig mindenhol vannak Indiában. De ha az ember kicsit tovább keres akkor talál. Színtén ott  találtam egy asszonyokból álló zarándok csoportot, akik ugyanúgy egyszerre mozogtak, a zene ritumsára. Ez is a meghatározó élményeim közé tartozik.

A harmadik élményem az volt amikor férjemmel visszamentem Indiába és Delhiben egy parkban a betonrengeteg és a sűrű szmog közepén nagyon sokan köszöntötték a felkelő napot. Színes tarka ruhákban fiatalok és öregek egyaránt egyszerre mozogtak.Csodás volt

Most ott tartok, hogy újra nekiláttam reggelenként köszönteni a Napot! Ajánlom mindenkinek, soha nem késő elkezdeni.
Pranam 

2017. június 7., szerda