Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2017. november 13., hétfő

Dear Zindagi / प्रिय जिंदगी







Meglepődtem. Azt hittem maszalát nézek. Soha nem olvasok a filmekről semmit, előtte, hogy ne befolyásoljon a véleményem formálásában és mert szeretek meglepődni. Azt hiszem sikerült.
A neten néztem meg, fent van a teljes film, eredeti nyelven, ami az angol és a hindi keveréke. Kapaszkodtam rendesen de ezzel együtt élmény volt. Végre egy olyan film ami nem maszala.
Azt már láttam a korábbi Bollywoodi filmeknél, ( pl. Guru, 2007) hogy valami megváltozott, jött egy új irány, ami már nem feltétlenül a maszala. Kevesebb a tánc, az ének, a nagy színpadi jelenetek, az agyon koreografált táncok,  százötvenezer statiszta, akiknek az élén egy híres neves sztár ropja. Szóval nincs már rá szükség, megtalálták a rendezők a más fajta eszközöket a történet narrálásához.

Emlékszem, ezelőtt húsz évvel amikor először voltam Indiában, még a filmeken a csók jeleneteket is kikockázták, nem beszélve arról, hogy farmerben, sortban vagy bármilyen európai ruhában egyszerűen nem jelentek meg a szereplők. Csak kizárólag tradicionális indiai viseletben, legyen az szári, Salwar kamíz, lehenga, vagy lungi, bármi ami tradicionális.
Szóval nem csak a rendezőkre, hanem a jelmeztervezőkre is igen nagy hatással volt a golbalizáció, ami egyre jobban, elkerülhetetlenül hálózza be Indiát.

Meglepett a film, amint utólag kiderült egy fiatal rendezőnő egy  negyvenhárom éves indiai hölgy Gauri Shinde, második filmje ez a Dear Zindagi. Azt gondolom érdemes lesz rá oda figyelni, fog még meglepetést okozni. Bátor a rendezőnő, csak szurkolni tudok neki hogy megmaradjon ezen a színvonalon. Remélem hamarosan újra hallunk róla. 

Ebben a filméjben tökéletesen látszik, hogy mennyire  másképpen gondolkodik az egész indiai társadalomról, hierarchiáról, kultúráról, hagyományról. Fittyet hány mindennek.  A női emancipáció mellett igenis kiáll. Egy nő dolgozhat, lehet karrierista, önálló szuverén lény aki semmilyen szinten nem függ a férfiaktól. Nem véletlenül, hiszen nem sok filmrendezőnő szaladgál Indiában.

Röviden a film cselekménye : Kaira ( Aila Bhatt) a  filmszakmában dolgozó fiatal operatőr lány nagyon erőszakos, maximalista, karrier orientált, az élete során felhalmozott, elnyomott  traumákat egyedül úgy próbálja feldolgozni, hogy rendszeresen alkoholizál, bulizik. Egyszer egy mentálhigiéniai konferenciát filmzenek, ott talál rá orvosára a híres dr. Jehangir Khanra. ( Shah Rukh Khan)
Kaira megkeresi ,elmegy hozza személyesen, elmeséli hogy hetek óta álmatlanságban szenved. Elkezdődik Kaira gyógyítása. Meglepően SRK kínai bölcsességeket idéz, ami eddig nem volt tapasztalható a Bollywoodi filmekben. Ha filozófiáról vagy életbölcsesség hangzott el a filmekben, az csak kizárólag mindig a hindu mitológiából, szanszkrit védákból, puránákból idéztek.
Újabb újítás:  beviszi a filmbe az álmot, nagyon szép de ugyanakkor ijesztő a képi világa, valóban álomszerű, naturalisztikus. Eddig így ezt még nem láttam indiai filmben. 
 A nemzetközi kritikusoktól többnyire pozitív megítélést kapott. Különleges szerelmi történetnek nevezi a filmet a nemzetközi és az indiai sajtó. Igen, valóban mert ahogy ez lenni szokott a páciens szerelmes lesz az orvosába. Az orvosnak sikerül meggyógyítani Kairát, feldolgozni a gyerekkori traumát, az anya hiányát, aki szintén a karrierje miatt heteken keresztül távol volt a családjától.  Majd megszületett az öccse akire folyamatosan féltékeny volt és ezért semmilyen kommunikáció nem volt Kaira meg a testvére között.  SRK segítségével újra elkezdi felépíteni a családjával a kapcsolatát, mert az élet az csodálatos.
Fontos motívum a szék, az orvos a problémák megoldására, különböző székeket használ. Valóban A szoba, ahol a pácienseket fogadja különböző méretű, formájú székkel van tele.  A szék mint motívum többször feltűnik, majd visszatér a film végén, ezáltal legitimálva az orvos elméletét.
Élmény volt mindenkinek ajánlom.

Dear Zindagi (2016)
r.: Gauri Shinde
sz.:Alia Bhatt, Shah Rukh Khan

2017. október 20., péntek

2017. október 4., szerda

Beszélgetés T.P:S.Rawat Igazgató úrral al az Indiai Filmhétről

Námászté!


Holnap kezdődik az Indiai Filmhét a Puskin moziban.
A rendezvénnyel kapcsolatosan kérdeztem T.P.S.Rawat urat az Amrita Sher-Gil Kulturális Központ igazgatóját.

1. Hány éve rendezik meg az Indiai Filmhetet Budapesten? Gondoltak-e arra, hogy kiterjesszék ezt a rendezvényt országos szintűre?

  Nem ez az első ilyen jellegű rendezvény, hosszú évek óta tartunk filmfesztiválokat, rendszeresen 2013 óta, az utóbbi időben mindig a Puskin mozival közreműködve. Ünnepeltük már az indiai film 100 éves évfordulóját, voltak klasszikus művész- és regionális filmválogatások, Bollywoodi filmsikerek, régi és új filmek. Idén India függetlenségének 70. évfordulóját ünnepeljük, ez alkalomból hoztunk el kortárs indiai filmalkotások mellett az elmúlt 15 év legnépszerűbb filmklasszikusai közül is néhányat. Tehát igen, immár hagyományosnak mondható az Indiai Filmfesztivál. Gondoltunk rá, hogy a későbbiekben elvinnénk a vetítéseket igény szerint más magyarországi városokba is, igen.

2. Miért érzi fontosnak ezt a rendezvényt? 

  Mindenképp fontosnak tartjuk a rendezvényt, hiszen ez is része az indiai-magyar kulturális kapcsolatok erősítésének. Az Amrita Sher-Gil Kulturális Központ missziója, hogy minél több emberhez eljuttassuk az indiai kultúrát, és erre nagyon jó eszköz például a film.

3.Az elmúlt évek tapasztalata alapján, milyen visszajelzések érkeztek a rendezvénnyel kapcsolatosan. 

Jó tapasztalataink vannak a fesztiválokról, mindig érdeklődő és lelkes közönség látogatja a vetítéseket, ezért is rendezzük meg minden évben. A tavalyi statisztikai adatok: az egy hetes fesztivál három filmje teltházas vetítés volt, az egész hét pedig 71%-os látogatottsággal  zárult.

4.Ön, mint az Amrita Sher-Gil Kulturális Központ igazgatója, hogyan látja, mennyire sikerül népszerűsíteni az évek során az indiai filmeket?

 Az indiai filmeket évek óta népszerűsíti az Indiai Nagykövetség: az alkalmi filmfesztiválok és vidéki India-napi vetítések mellett rendszeres filmklubunk is működik. Havi két alkalommal péntekenként tartjuk és a vetítések ingyenesek. Ami fontos, hogy a filmeket eredeti nyelvből fordíttatjuk (magyar felirattal vetítünk), és nem angol másod-fordításokból készülnek. Nagyon szeretik itthon például Shah Rukh Khan és Amitabh Bachchan filmjeit, de vannak, akik például ismerik és szeretik a kevésbé ismert rétegfilmeket is.

Köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait, sok sikert kívánok! Köszönöm Berki Eszternek a segítséget.

Balogné Lázár Zsuzsanna

2017. október 1., vasárnap

Ajánló: Indiai Filmhét


Námászté!

Ajánlom figyelmetekbe, jövő héten kezdődik az Indiai Filmhét a Puskin moziban!!!

India 70 éve, 1947. augusztus 15-én nyerte el függetlenségét; a 70. évfordulót idén az Indiai Nagykövetség és az Amrita Sher-Gil Kulturális Központ is számos programmal ünnepli meg. Ennek a programsorozatnak a részeként, illetve az utóbbi évek hagyományát követve 2017.október 5-11.között Indiai Filmhétre kerül sor a Puskin moziban. A Filmhéten a kortárs indiai filmalkotások mellett az elmúlt 15 év legnépszerűbb filmklasszikusai is szerepelnek a válogatásban. A filmeket hindí nyelven, magyar felirattal vetítik. A Filmhetet Őexc. Rahul Chhabra, India magyarországi nagykövete nyitja meg 2017. október 5-én. este 18,00 órakor.

Jegyeket szeptember 28-tól kedvezményes áron, 1300 Ft-ért válthatók a Puskin Mozi pénztárában.

Online jegyvásárlás: www.puskinmozi.hu


2017. augusztus 14., hétfő

Jó reggelt! / Good morning!

Namaszté!
Egy reggeli képpel köszönök most, a tengeren készült a nyaralásunk alatt. Ott sem hagytam ki. Eddig még soha nem köszöntöttem a Napot a tengeren. Fantasztikus élmény volt. Újabb tapasztalás ami közelebb hozott önmagamhoz. Örülök, hogy megtapasztalhattam.
Mindenkinek javaslom, próbálja, keresse, járjon nyitott szemmel a világban, vegye észre a lehetőségeket  és az utat. 


2017. június 23., péntek

Ajánló hétvégére

Námászté! 


Ha Indiával kapcsolatos programot szeretnétek, ajálom figyelmetekbe. 3. Nemzetközi Jóga Nap és 2. Gangesz-Duna indiai kulturális fesztivál. Linkre kattintva találjátok a részletes programot!


Én sajnos nem leszek ott, de bíztos nagyon izgalmas lesz, jó hétvégét kívánok nektek és élémnyekben gazdag fesztivalozást!



2017. június 21., szerda

Napüdvözlet / Surya Namaskar

Namaszté!


Ma van a Jóga Világnapja, ennek kapcsán megosztom veletek néhány gondolatomat.
 Vannak élményeim a jógával kapcsolatosan, először mint kívülálló turista találkoztam az első Surya Namaszkárral Dardzsilingben. 
Hajnali fél négykor a sötét utcákon botladozva a kavicsos egyenlőtlen utcákon ígyekeztünk a Tiger Hill felé, elkapni az első nap sugarait amint megjelennek a Kanchenjunga csúcsán.
Gyanús volt, mert ahogy egyre közelebb értünk egyre többen haladtunk a beszűkült ösvényen. Mikor odaértünk  meglepődtem a látványtól. Nagyon sokan voltak helyiek és turisták egyaránt. Egy adott pillanatba elkezdtek énekelni páran a földön ülve, majd mindenki ugyanazokat a mozdulatsorokat végezte. Egyszerre, mintha meg lett volna koreografálva az egész. Felemelő látvány volt. Persze nem vittem fényképezőgépet. Igazából, Indiában a nagy élményeket nem tudtam lefotózni, mert vagy nem volt nálam a gép, vagy éppen kifogyott a film( igen, akkor még csak hallottunk a digitális fényképezőgépről és álmodtunk róla).
Aztán a napüdvözlés után egy öregasszony mellé sodort a tömeg, el kezdtünk beszlégetni. Kiderült, hogy tanítónő, túl van a nyolcvanadik évén, harminc éve él Keralában, de amikor nagy meleg van, akkor feljön hűsűlni Dardzsilingbe. Csodálatos asszony volt, alaposan beszélt a tapasztalásról, és arról hogyha egyszer elkezded a jógát akkor már soha többet nem fogod abbahagyni. Időnként eszembe jut, hatással volt rám.
Ha valaki Dardzsilingben jár, látogasson el a Tiger Hillbe, innen látható legjobban a napfelkelte. Nem véletlenül voltunk olyan sokan.

A második élményem Varanásibna volta Ghátaknál. Az már inkább finom-vegyes élmény volt. Ott már " mesterek " mutatták, akik jó sok pénzért szívesen megtanították az ászanákat. Ilyenek mindig mindenhol vannak Indiában. De ha az ember kicsit tovább keres akkor talál. Színtén ott  találtam egy asszonyokból álló zarándok csoportot, akik ugyanúgy egyszerre mozogtak, a zene ritumsára. Ez is a meghatározó élményeim közé tartozik.

A harmadik élményem az volt amikor férjemmel visszamentem Indiába és Delhiben egy parkban a betonrengeteg és a sűrű szmog közepén nagyon sokan köszöntötték a felkelő napot. Színes tarka ruhákban fiatalok és öregek egyaránt egyszerre mozogtak.Csodás volt

Most ott tartok, hogy újra nekiláttam reggelenként köszönteni a Napot! Ajánlom mindenkinek, soha nem késő elkezdeni.
Pranam 

2017. június 7., szerda

2017. március 20., hétfő

Jaislamer avagy a varázsszó "Safari" 1.


Námászté!
Remélem, mindenki örül a tavasznak, már ránk fért, ahogy elnézem az embereket az utcán jókedvűeknek tűnnek. Az is lehet, hogy csak én vagyok jókedvű. Nincs különösebb okom rá. Egy kicsit elmélzátam Indián és azon, hogy miért is nem írtam le ezt akkor amikor megjöttünk, bíztos van részlet amit elfelejtettem. Az akkor vezetett naplóm hasznláhatatlan. Azon túl, hogy "Hűha, ez csodálatos, ez gyönyörű , ez eszméletlen " sok érdemleges információt nem tartalmaz. Most a második utamról írok amikor nem egészen egy hónapot voltunk kint a férjemmel, hátizsákkal, több mint 5000 km-t utaztunk.
A következő volt az úti terv:
Delhi-Dharamsala-Amritsar-Jaipur-Jodhpur- Jaisalmer-Agra-Varanasi-Khajuraho-Orccha-Delhi. Mindezt vasúton, buszon, riksán, 16 évvel ezelőtt, Delhiben még nem volt metró , akkor kezdték el építeni. Ma már megy Khajurahoba vonat és repülő, akkor csak busszal lehetett megközelíteni. Szóval sokkal keményebb körülmények között tettük meg ezt az utat, mint ha most mennénk. 
Visszatérve Jaisalmerbe, amiért elkezdtem ezt a bejegyzést írni. Már félúton tartottunk az utunkon, amikor megérkeztünk hajnalban Jaisalmerben. Férjem Jaipurban összeszedte azt a híres hasmenést amit nem lehet megúszni Indiában, szóval így utaztunk a végállomásig. A hasmenés elleni itthonról vitt gyógyszerek semmit sem hasznlátak. Hajnal volt, épp kelt fel a nap és a csodálatos homokkőváros ott állt előttünk aranyfény áradatban. Abban a pillanatban megértettem miért arany város a neve.
Vicces volt ahogy leszálltunk a vonatról láttuk, hogy a sín véget ér. Ha jól emlékszem le is fotóztam. Aztán a szokásos közelharc a riksások között, (miattunk, a pénzes fehér turistákért) akiket a rendőr a kétméteres boltjával alíg tudott kordában tartani. 
Egy távolabbi riksás lett végül a nyerő, aki nyugodtan várt. Viszonylag jó és olcsó szállásra vitt, csodálatos kilátással a várra. Persze akkor még nem tudtam, azt, hogy a hindí nyelvtudásom majdnem a nullával lesz egyenlő, mert az átvágás terén itt az semmit sem számított. Ígyis úgyis átvagnak. Ha tudsz hindíűl ha nem. (Az az érdekes, hogy a tegnap pont találtam egy blogbejegyzést Jaisalmerről, és hasonló léményben volt része a blogszerzőnek. Igazából Jaislamer nem változott meg tizenöt év alatt sem. Ugyanaz, átvágás a köbön. )
Na de visszatérve a szállásunkra, a tetőteraszon már várt ránk a tulaj a frissen főzött csájjal. Itt akkor már rosszat sejtettem. Szokásos úgymond "diszkrét" érdeklődés. "Szándékukban áll-e szafarira menni, mert van egy nagyon jó ajnálatuk, csak nekünk, itt és most." 
Akkor itt már tudtuk mire megy ki az egész , hiszen barátaink akik má hasonlóan megjráták, megosztották velünk az információkat. 
Mivel összesen három napot szántunk Jaisamerre viszonylag hamar el kellett döntenünk mit szeretnénk, de persze ez a mi titkunk maradt, mert ha beavadtuk volna a tulajt egy nyugodt percünk sem lett volna. 

Elmentünk várost nézni és  gyógyszertárba ahol adtak a férjemnek  piros kerek,  sárga  gömbölyű, kék pici és zöld lapos színű és formájú gyógyszereket. Muszáj volt bevennie őket úgy ahogy a gyógyszerész tanácsolta. Sajnos idegen helyen nincs sok választása az embernek. Végül megállt a hasmenése. Viszont a gyógyszerek olyan nyomot hagytak a máján, hogy fél év múlva a managerszűrésen megállapították az orvosok, hogy sajnos hepatitise van. Vittük az oltási kiskönyvet, hogy bebizonyítsuk valami nem stimmel, hiszen hepatitis ellen be volt oltva. Aztán végül kiderítették hogy csak a gyógyszerek nyomata a májon. Szép kis nyomat mondhatom. 
 Ezt a kitérőt meg kellett tennem mindenki érdekében aki olvassa és készül Indiában. 

A város csodálatos, megénztük a várat, egyik érdekessége mert különben nem jellemző, hogy a vár falain belül laknak, piac van, bazár van, szaladgáló gyerekek, igazi élet van. Az éttermek nagyon jók, csak ajánlani tudom őket. Egyébként meg tele van utazási irodákkal és hotelekkel. Mindenki szafarit hirdet turistákra vadászva.  Szállásunkra hazafelé tartva eldöntöttük, hogy tevegelni fogunk, ha már itt vagyunk.
Folytatás következik. 

(A kép minőségért elnézést kérek, de abban az időben még nem volt digitális fényképezőgép, akkor még diára fotóztunk, utólag lett digitalizálva- a kép címe: Életkép.)

2017. március 13., hétfő

Happy Holi 2017 / होली मुबारक 2017

Namaste!
Happy Holi mindenkinek! A Google ma ezzel köszöntött reggel. Teljesen feldobott! Egyre népszerűbb lesz ez a fesztivál. Valahol érthető ebben a multikulturális világunkban.
A holiról már írtam itt a blogomban, ezért nem szeretném megismételni mert unalmas lenne! De azért a linket ide teszem, ha valaki még csak most találta meg a blogomat! Holi
(:-)) Akkor jó ünneplést! Aki meg Indiában van, annak azt kívánom, hogy maximálisan élvezze minden pillanatát!
Happy Holi!


2017. január 13., péntek

Happy Lohri 2017

Namaste!



Most látom, ma van is egy ünnep a Lohri, azaz a téli napfordulót ünneplik Punjab államban. Ez az ünnep a régi időkig nyúlik vissza, néphagyományon alapul.
A szikek egyik fontos ünnepe, a Lohri az üzleti új évet is jelenti. Ezen a napon a gyerekek házról házra mennek és népdalokat énekelnek. A gyerekeket a ház lakói édességgel, ma már egyre több esetben pénzzel ajándékozzák meg. A jókívánságot éneklő gyerekeket nem szabad üres kézzel elengedni, mert akkor egész évben szerencsétlenség lesz a házon. Este a város vagy falu főterén óriási máglyát raknak azt meggyújtják, magvakat, szezámmagot, pisztáciát, kukoricát dobálnak a tűzbe-ezzel is jelezve a múlt év lezárását. miközben többször is körbe járják a tüzet. A papok imát mondanak, mindenki énekel és táncol amíg a tűz el nem alszik. Szokás ilyenkor a papírsárkány eregetés is, állítólag Amritsar ilyenkor nagyon látványos a sok színes papírsárkánytól.

Happy Lohri!

Indiai naptár 2017 / Indian Calendar 2017

Namaste!

Nehezen indul ez az év. Nem ígérek semmit erre az évre, majd alakul, ahogy alakul. Remélem  fogok tudni írni a blogomba ha nem is rendszeresen, de azért igyekszem. Addig is köszönöm hogy olvassátok. (:-))
Minden évet azzal kezdem, hogy megosztom az éves naptárat.
Ha egy kicsit is érdekel az indiai kultúra akkor fontos, hogy tudjuk mikor milyen ünnep van. Ha netalántán befizetünk egy utazásra, tudnunk kell mire készüljünk, esetleg milyen ünnepeken veszünk részt. Ha az Istenek is úgy akarják.
Akkor íme a naptár, sok szeretettel: Indian Calendar