Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2010. április 21., szerda

Közlekedés Indiában 1.

Nem egy könnyű dolog Indiában közlekedni, ígénybe veszi az ember minden idegszálát. Az egész közlekedésük egy alapelvre épül: akinek nincs dudája, annak nem működik az autója. Mert Indiában mindenki dudál, úton útfélen, állandóan. Már csak ettől meg lehet süketülni.
A városokban választhat az ember fia vagy lánya a közlekedési eszközök között, hiszen van bőven. Van biciklis riksa, motoros riksa, busz, nagyobb városokba a helyi vonat, van az Ambasador taxi és természetesen a vonat. Agrában volt még a kis 8 szeméyes buszocska, az a bizonyos tempo , amelyek oldalán ez állt" Clean Agra, Green Agra", ehhez képest egy év múlva beszüntették, mert nem volt környezetbarát. Pöfögött és büdös volt, és borzasztóan szennyezte Agra "tiszta" levegőjét. Mert hát őszintén szólva Agra nem volt egy tiszta város, és most sem az...
A tempoban nem volt nagy élmény utazni, hiszen a 8 helyre álltalában 2x annyian zsúfolódtak be csomagokkal és gyerekekkel együtt, aztán időnként egy -egy nagy kongást hallottunk, hogy a fülünk is csengett, mintha fazékban ültünk volna. (Ez most nem vicc ) Ugyanis a soförünk időnként szabálytalankodott (mint általában az indiai sofőrök), a rendőrök pedig nem használnak sípot, mert minek, a hangzavarban úgysem hallani, így van nekik egy 1 méteres botjuk amellyel minden járműre rávágnak, ha szabálytalankodik. ( Ezért Indiában nem lát az ember új autót, csak ütött-kopottat, horpadtat.) Ja, úgy mellesleg megjegyezném, hogy a rendőrők a nagy botjukkal a szent tehenekre is ráütnek, ha akadályozzák a forgalmat.

Itt láthatók a tempók, az állomásuk a Bhagvan mozi előtt volt, az egyik útkereszteződésben.


Ezek a csicsás kamionok pedig külön méltatást érdemelnek, azon túl hogy szennyezik Agra "tiszta" levegőjét. Hangosak, és ezerrel száguldanak, ha pedig felborulnak mert ilyenre is rengeteg példa van, akkor napokig közlekedési dugokat okoznak, napokon keresztül ott hevernek az út közepén, addig amíg elszállítják őket... Ilyenkor a dugók több tíz km-es dugók is kialakulhatnak, egyszer mi is kifogtunk egy ilyet, és egy éjszakán és nappalon keresztül csak álltunk a dugóban és óránként araszolgattunk. Teáztunk, aludtunk, olvastunk volna, ha hagytak volna az indiaiak, (be nem áll a szájuk) és vártuk, hogy tovább tudjunk menni. Hozzászoktunk az ottani életstílushoz: majd ha eljön az ideje akkor...vagy: a jövőben van (de erről már írtam valahol).(:-)))

2010. április 1., csütörtök

Áprilisnak bolondja

Volt szerencsém megélni azt is hogy Indiában hogyan ünneplik Április 1-ét. Itt minthogyha már kihaló félben lenne ez a viccelődés szerű hagyomány, ott kérem szépen virágzik. Mindenki mindenkivel a bolondját járatja, jól megvicceli, aztán jó nagyot nevet, hogy beleremeg az utca az összes kószáló szentjeivel és szent teheneivel együtt. Az indiaiaknak szükségük van erre. Sok értelemben olyanok mint a gyerekek , és mivel sokkal kisebb a személyes distanciájuk így szükségük is van az állandóan egymással való kommunikációra. A vicc pedig ugyanúgy a kommunikációjuk része.


A helyiek súgták nekünk már egy héttel április 1 előtt, hogy nagy ünnep és figyeljünk majd oda ,ne dőljünk be semmi viccnek. De hát az ember fia ,lánya honnan tudhatná azt, hogy mikor beszél egy hindu őszintén és mikor viccel?! És hiába figyeltem eléggé, mégis megkaptam ... Este vacsora után mikor már mindenki a kollégiumi szobájában volt, többek közt én is, hallom hogy a kapus kiáltja a nevemet, (mert akkor csak a kapusnál volt telefon, és csak azon lehetett minket hívni.) Szudzsán (a kapus így hívott mert nem tudta kimondani a Zsuzsannát), "Szudzsán, Szudzsán Phone!" én meg rohantam le a lépcsőn mint egy őrült, hogy valaki hív otthonról... jaj de jóóó...Aztán mikor leértem, látom, hogy csak vicc az egész, a kapusunk pedig ,Szing dzsi csak mosolyog a vaskos bajsza alól. Hmmmmmmmmm