Közlekedés Indiában 1.

Nem egy könnyű dolog Indiában közlekedni, ígénybe veszi az ember minden idegszálát. Az egész közlekedésük egy alapelvre épül: akinek nincs dudája, annak nem működik az autója. Mert Indiában mindenki dudál, úton útfélen, állandóan. Már csak ettől meg lehet süketülni.
A városokban választhat az ember fia vagy lánya a közlekedési eszközök között, hiszen van bőven. Van biciklis riksa, motoros riksa, busz, nagyobb városokba a helyi vonat, van az Ambasador taxi és természetesen a vonat. Agrában volt még a kis 8 szeméyes buszocska, az a bizonyos tempo , amelyek oldalán ez állt" Clean Agra, Green Agra", ehhez képest egy év múlva beszüntették, mert nem volt környezetbarát. Pöfögött és büdös volt, és borzasztóan szennyezte Agra "tiszta" levegőjét. Mert hát őszintén szólva Agra nem volt egy tiszta város, és most sem az...
A tempoban nem volt nagy élmény utazni, hiszen a 8 helyre álltalában 2x annyian zsúfolódtak be csomagokkal és gyerekekkel együtt, aztán időnként egy -egy nagy kongást hallottunk, hogy a fülünk is csengett, mintha fazékban ültünk volna. (Ez most nem vicc ) Ugyanis a soförünk időnként szabálytalankodott (mint általában az indiai sofőrök), a rendőrök pedig nem használnak sípot, mert minek, a hangzavarban úgysem hallani, így van nekik egy 1 méteres botjuk amellyel minden járműre rávágnak, ha szabálytalankodik. ( Ezért Indiában nem lát az ember új autót, csak ütött-kopottat, horpadtat.) Ja, úgy mellesleg megjegyezném, hogy a rendőrők a nagy botjukkal a szent tehenekre is ráütnek, ha akadályozzák a forgalmat.

Itt láthatók a tempók, az állomásuk a Bhagvan mozi előtt volt, az egyik útkereszteződésben.

Ezek a csicsás kamionok pedig külön méltatást érdemelnek, azon túl hogy szennyezik Agra "tiszta" levegőjét. Hangosak, és ezerrel száguldanak, ha pedig felborulnak mert ilyenre is rengeteg példa van, akkor napokig közlekedési dugokat okoznak, napokon keresztül ott hevernek az út közepén, addig amíg elszállítják őket... Ilyenkor a dugók több tíz km-es dugók is kialakulhatnak, egyszer mi is kifogtunk egy ilyet, és egy éjszakán és nappalon keresztül csak álltunk a dugóban és óránként araszolgattunk. Teáztunk, aludtunk, olvastunk volna, ha hagytak volna az indiaiak, (be nem áll a szájuk) és vártuk, hogy tovább tudjunk menni. Hozzászoktunk az ottani életstílushoz: majd ha eljön az ideje akkor...vagy: a jövőben van (de erről már írtam valahol).(:-)))