Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2010. június 7., hétfő

Közlekedés Indiában 2.


A két leggyakoribb közlekedési eszköz a városokban a biciklis és a motoros riksa.
Sokáig nem ültem biciklis riksára, mert problémát okozott nekem az, hogy nagy hőségben előttem egy ember teker, azért hogy én eljussak ahova szeretnék.Úgy éreztem magam mint szolga és úr... És mivel lelki problémárt okozott, ezért inkább vagy gyalogoltam, vagy a tempoval (amiről már az előző bejegyzésemben írtam), vagy motoros rikséával mentem. A motoros riksa drágább mint a biciklis, kicsi férőhelyes, két embernek tervezték, de láttam olyat amikor tömve volt. Állandóan szól benne a maszala zene, éppen az aktuális mozifilm zenéje, vagy egy felkapott énekes, és a kormány fölött lógnak mindenféle istenek, sőt, van amelyikben villogó murtik ( istenszobork) is díszelegnek. Ja és mivel kicsi jármű ezért bárhol elmegy, ha siet a soför, képes szembe menni a forgalommal is. (:-))) Borzalmas a duda hangja, állandóan tülkölnek, ha kell ha nem. Annak a riksának amelyiknek nincs dudája, az el van romolva, és nem is járhatnak vele...addig amíg a tulajdonos meg nem javítatja. Duda nélkül nem lehet közlekedni.

A biciklis riksáról még csak annyit hogy aztán beszélgettem a helyiekkel és elmondtam nekik miért nem szeretem a biciklis riksát, mire ők azt tanácsolták, hogy ne csináljak belőle problémát, mert a riksásoknak ez a megélhetési forrásuk, inkább támogassam őket, mert szegények általában sok gyerekük van. A riksásoknak pedig nem okoz lelki problémát, hiszen ez is ugyanúgy karmikusan determinált mint minden más...Meggyőztek aztán amikor lehetett csak azzal utaztam.(:-)))

Kivéve délután 13,00h-15,00h-ig, addig szieszta idő van, lásd fent a fotón (:-)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése