Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2010. június 29., kedd

Első mozi élményem Indiában

Mindenhol óriási moziplakátok hirdetik azújabbnál újabb filmeket. Az ember akarata ellenére késztetést érez, hogy elmenjen egy moziba. Így voltam én is ezzel. A helyiek kioktattak, hogy egyedül meg ne próbáljak moziba menni. Mire én megkérdeztem: miért? mire ők: Indiában a nők egyedül nem járnak moziba. Pont. Vagy betartom vagy nem, ők szóltak. Volt a kollégiumhoz közel pont az útkereszteződésben egy mozi, legalább 3x akkora mint az itteniek. Hát fogtam 3 fiú osztálytársamat és elmentünk, délután 3-tól ment a Kuch, Kuch Hota Hai c. filmet. Tipikus maszala film, azon a héten volt a bemutatója. Ezért hihetetlen tömeg volt. Már a jegyvásárlás sem ment egyszerűen. De végül könyökharc után kaptunk,és betolakodtunk a terembe. A lélegzetem elállt. Ekkora mozit még életembe nem láttam. Legalább 2000 férőhelyes volt, páholyokkal, karzatokkal és óriási mozivászonnal. A nézők 99 % -a pasi volt, nem véletelnül szóltak a helyiek... Igazuk volt ebben is...A mi jegyünk az egyik karzatra szólt, ja elev nem volt könnyű megtalálni a helyünket. Óriási zsibongás volt, mint a bazárban...Alíg hogy leültünk elkezdődött a film. Végre csend lett. De nem sokáig, mert a nyító képen megjelent az imádott színészsztár a híres Shahrukh Khan (aki azóta az én kedvencem is) szóval a tömeg újjongott, és tapsolt, felcsendült a nyítódal és az egész nézőtér kántálta a színészekkel együtt, sőt sokan táncoltak is... És ez így ment 3 órán keresztül. Ha negatív szereplő jelent meg , fütyültek és csúnya szavakat kiabáltak, ha éppen szomorúra fordult a történet, sírtak, zokogtak.

Én csak lestem mi történik, meg nem mertem mozdulni. (Körülbelül ilyen lehetett a hangulat akkor is amikor megjelent a mozgókép, igazi századelejei...)

A film közepénél egy párbeszéd közben a képernyő elsötétült, a villanyok felkapcsolódtak. Szünet van- tudtuk meg a szomszédainktól. A mozigépésznek teaidő van. Jó, rendben és meddig tart? Kérdeztük- mire ők: mikor befejezte a teázást. Na erre aztán végkép nem volt mit mondanom... Valahogy kitódultunk a tömeggel egy kis frisslevegőért, a büfében is tömeg volt, egyikünk beállt a sorba. Sorrakerültünk és nem kaptuk meg a dobozos mangóüdítőket, (mert csak azt mertük inni, ha nem volt palackozott víz, )hanem kaptunk egy kis fecnicskét, amire hindíűl rá volt firkantva valami. Na ez aztán szép-és mégis mikor kapjuk meg? Mindjárt folytatódik a film, mire a büfés azt mondta: nyugodjak meg, hamarosan kiviszi nekünk a pincér. Na erre aztán megint csak néztem ki a fejemből... jó , jó, de hova? mikor? Mi lesz az üdítőnkkel? Na ezt is szépen benyeltük! már megint! Puffogtam magamba... Nem volt sok időm rá, mert a tömeg el kezdett befele tódulni a terembe. Ahogy megtaláltuk a helyünket, a bonyolult betű és szám rendszer alapján, folytatódott a film, a párbeszéd, ami félbe maradt- Egyszer csak apró kis zseblámpa fényekre lettem figyelmes. El nem tudtam képzelni már megint mi történik... A pincérek voltak tálcával a kezükben és mindenkinek vitték ki az italt amit rendelt. Azt hittem nem látok jól. Hamarosan hozzánk is elért, elkérte a kis fecnit, az elemlámpájával megvilágította és odaadta a mangóleveket... Ez volt a csúcs...

Shahrukh Khan

Egyszerűen imádtam moziba járni, aki teheti az szánja rá az idejét egy maszala filmre, mert megéri. Nyílván azóta változott a mozizás kultúrája is, most már nők is járnak moziba egyre többen és símán beülnek farmerbe, kendő nélkül, és senki nem bámuja őket. És lehet hogy már nincsenek fehéringes , élrevasalt nadrágos pincérek...Nem tudom, de ha legközelebb megyek Indiába, újra beülök egy moziba...

2 megjegyzés:

  1. Hát ez nagggyon jóóó! Remélem egyszer én is eljutok egy ilyen moziba... :o)

    VálaszTörlés