Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2016. december 24., szombat

Boldog karácsonyt! / Merry Christmas!

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok! Aki jelenleg Indiában van, annak azt üzenem, hogy élvezze minden pillanatát és mozzanatát! Merry Christmas!


2016. november 17., csütörtök

Kánpur / Kanpur


Námászté!
Ahogy nézem ezt a képet sok minden jut eszembe, de sok mindent el is felejtettem, ugyan írtam naplót a kint tartózkodásom alatt, de valahogy erről az eseményről sokat nem írtam. Nem tudom miért?! Lehet hogy valami sokkal fontosabbal voltam elfoglalva.
Na de nem kalandozok, Kánpur szerintem India legmocskosabb városa, még Ágrát is felülmúlja. 
Nem tudom most mi a helyzet, szerintem nem sokban változott ahogy elnézegetem az interneten talált mostani képeket.
Ha nincs ez a szervezett konferencia akkor szerintem eszembe nem jutott volna Kánpurba látogatni. 
Uttar Pradesh államban helyezkedik el és az egyik legfontosabb ipari és kereskedelmi központ.
Szóval a hindí nyelv ünnepére nyelvészeti konferenciát szervezett az egyik leghíresebb kánpuri egyetem a Chhatrapati Shahu Ji Maharaj University.
Igazán kitettek magukért, a legnagyobb fényűzésben volt részünk. A hotel nevére már sajnos nem emlékszem és sehova sem jegyeztem fel, de azt megjegyeztem hogy minden szobaajtó előtt két szolga állt és leste minden óhajunkat. Emlékszem én egyedül voltam egy szobában, az egész fürdőszoba fehér márványból volt aranyozott csaptelepekkel hangulat világítással, szóval csak ámultam és bámultam, a szolgáim pedig ugyanúgy készenlétben álltak. Furcsa érzésem volt, adtam pár rúpiát a zsebükbe és elküldtem őket, mondván hogy zavarnak. Kis idő múlva megint ott álltak. Még egyszer elismételtem, hogy köszönöm, nincs semmire szükségem, nyugodtan elmehetnek. Mira a bátrabbik ( szerintem a másik aligha látott életében fehér fél centis hajú hindiül beszélő nőt) szóval a bátrabbik,
 " Madame, nekünk ez a dolgunk hogy kiszolgáljuk a vendéget, és mosolygott!" Hát jó gondoltam, rendben, aztán felhozták a vacsorát, és megint csak várakoztak. Éreztem a falon keresztül, hogy ott állnak mint a feszület. Este majdcsak elmennek aludni, gondoltam. Tévedtem. Egyik,  a bátrabbik ott maradt, aludt az ajtó mellett, ülő pozícióban.
Másnap kezdődött a "bevonulásunk" természetesen száriban, fiúk kurtában. Óriási sátor elé érkeztünk, kb. 2000 férőhelyes, virág girlandok lógtak le mindenhonnan. Elég nagy tömeg gyűlt össze a bejárat előtt. Külön kordont húztak a szervezők, ezzel is próbáltak a biztonságunkra figyelni. Természetesen biztonsági őrök is vigyáztak ránk, egyenesen a színpadra vezetett az utunk, de a lépcső előtt előbb le kellett adni a cipőt, papucsot. Na ott akkor egy kicsit beparáztam amikor láttam a papucsaimat felrepülni a két méteres kupac tetejére. Meg is kérdeztem hogy ha szeretnék kimenni akkor hogyan kapom vissza, minden rendben lesz Madame visszafogja kapni.mondta a cipőtáros  (Nálunk ruhatáros)
Azt tudtam, hogy legalább négy órát kell ülni a színpadon, az első szünetig. Mosolyogni kell mert fotózni fognak meg filmezni, ott lesznek a tévétől is és élő adásban fogják közvetíteni a nyelvészeti találkozót.
A színpadon óriási nagy kerek fehér párnák voltak, mindenkinek egy, mondták hogy helyezkedjünk el kényelmesen, itt ez így szokás.Nagy reflektor  fények minden honnan, nagy köszöntések meghajlások nagy tapsvihar, és elkezdődött a soha véget nem érő beszédek sorozata, a csodálatos hindí nyelv dicsérete. Nekünk nem kellett beszélnünk, csak ha akarunk, az egyik osztálytársam elvállalta a beszédet, röviden és tömören, örülünk hogy itt lehetünk, köszönjük szépen stb.stb.
Eltelt a négy -öt óra aztán szóltak,  hogy ebédidő. Hirtelen a papucsok jutott eszembe és a nagy kupac. Gondoltam, mezítláb úgysem mehetek, mert eléggé előkelő vendégeként kezelnek, ha pedig nem lesz meg a papucsom akkor ez majd a szervezőket minősíti. De csodának csodájára meglett. A mai napig nem értem hogyan tudta a sok száz papucsoból melyik a enyém, örök relytéj marad. 
India már csak ilyen. Ahogy a sátorból vonultunk kifelé a kordonon belül, sok gyerek autogramot kért Madame, Madame! Felkiáltással. Egy újabb sátorba mentünk állófogadásra,  a legfinomabb indiai ételek, édesség és gyümölcs hegyek vártak. Ebéd után újra visszamentünk a másik sátorba, ahol folytatódtak az eszmecserék a hindi nyelv szépségéről és csodálatáról!  Így telt el három nap. 
A képen látható fényes dísz mind a három napon rajtunk kellett legyen a kokárdával együtt. Ezzel különböztettek meg a hallgatóságtól. Emlékszem egyik reggel fent felejtettem a szállodában, nagyon megdorgáltak a tanáraim. " nagyobb komolyságot várunk Suzan!"
 A képen látható a két kedvenc tanárnőm és középen én .Itt nem volt rajtam szári, az utolsó napon már ne vettem fel, mert nagyon hideg volt. Nem volt fűtés a sátrakban, éjszaka nagyon kihűlt. Amint a képen látható a két tanárnő is be van öltözve. 
Élmény volt!

2016. november 7., hétfő

Emlékek / Memories

Námászté! 
Találtam a szüleimnlé néhány régi képet, amit annak idején hazaküldtem levlében, akkor még nem volt ez a digitális, internetes világ. 
A első kettő amit most mutatok Agrában készült. Az egyik egy riksás a másik egy kedves ismerős hátsó Indiából. Ha jól emlékszem Mizoramból jött tanulni hindí nyelvet.




2016. október 4., kedd

Hindu ünnepek októberben / Hindu Festivals in October

Námászté! 

Régen közöltem már a hindu kalendáriumot.
 Októberben mindig nagyon sok van! Amint már nagyon sokszor írtam, ebben az időszakban kétszeres élmény Indiában lenni, mert a fesztiválokba, a nagy szent hindu ünnepekbe is betekintést nyerünk. Ígyekszem majd minden ünnepről  írni pár szót, addig is jó böngészést! 😊
Pranam 

2016. szeptember 22., csütörtök

Ajánló: Indiai filmhét

Námászté!
Mindenki figyelmébe ajánlok egy eseményt! Hamarosan kezdődik az Indiai filmhét, a legjobb Bollywoodi filmek a Puskin moziban! 
Egyik nagy kedvencemet is vetítik a Veer Zara-t. Írtam is a blogomban már róla. Igazán szép, megható történet. Mindig sírok rajta, valószínű most is fogok.


Élményekben gazdag mozizást kívánok. Megyek én is mert szeretem újra nézni! 😉
Pranam

2016. szeptember 12., hétfő

Tegnap esti mozi


Námászté!
Tegnap este megnéztük a férjemmel a Keleti nyugalom-Marigold Hotel (2011, r.: John Madden) című filmet. Hát, hát, bevallom őszintén rosszabbra számítottam. 
Ez a film, nem kérdés, hogy a fogyasztói társadalomnak készült. Mert a felgyorsult világban nincs idő megismerni, megérteni a dolgok lényegét. Csak a felszínt látjuk, és nincs is több információra szükségünk Indiáról. Kiváncsi lennék ez után a film után ki kap kedvet India megismeréséhez?! 
A filmben van minden, egy kicsit amolyan maszala, keverék. Idősek,fiatalok, sztereotípiák, szerelem, az élet tisztelete, hinduizmus, meleg szerelem, halál, halott égetés, kasztok, előre eltervezett házasság, indiai utcakép, kolduló gyerekek, riksák, Káma- Szútra, stb. Minden ami Indiáról jut eszünkbe.
Természetesen happy -enddel ér véget a film. Nem nagy meglepetésünkre. 
De hogy valami jót is mondjak a filmről: van egy- két szépen fényképezett jelenet.
Ajánlom, egyszer nézhető könnyed film. De nem kell komolyan venni,azt az idealizált Indiát amit elénk tár a film. 
Az értékelési skálán 0-10-ig, én 6 adok. Most már kiváncsi vagyok a második részre is! 
Ha láttátok és van véleményetek szívesen fogadom, írjátok meg! 😉
Köszönöm! 
Pranam 


2016. szeptember 9., péntek

Miért szeptember?!


Námászté! 
A mai reggel kifejezetten emlékeztetett a szeptemberi indiai reggelekre. Párás meleg, szeretem. 
Reggeli teázás közben, megfogadtam hogy mindenképp fogok írni ma egy posztot arról, hogy miért is jó ősszel menni Indiába.
Ezt a bejegyzésemet elsősorban azoknak ajánlom akik tervezik, hogy a közeljövőben Indiába utaznak, és azoknak is természetesen akik tervezgetik már, de még nem tudták eldönteni az időpontot! 😊
Az útikönyvek azért írják, hogy a legideálisabb időszak szeptember-október mert:
📌monszún után minden fellélegzik, kizöldül a természet, gyönyörű ( egy kicsit hasonlít a mi tavaszunkra) 
📌 nagyon sok gyümölcs és zöldség érik 
📌nincs olyan meleg 
📌nincs maláriaveszély, nincsenek szúnyogok (legalábbis én ebben az időszakban nem találkoztam velük )
📌kezdődik a fesztiválok és esküvők ideje ( nagyon látványos)
📌és mert jó kint lenni 😊


2016. augusztus 17., szerda

Cukkini fasírt indiai módra

Námászté!
Régen írtam már receptet. Akkor jöjjön most az egyik kedvencem: cukkini fasírt indiai módra , nem tradicionális hanem saját recept(:-)))

Hozzávalók: 

2 szép közepes cukkini
1 tojás 
Zsemlemorzsa (amennyit felvesz)
1 zöld csili apróra vágva
1 csokor koriander apróra vágva 
1 kávés kanál kurkuma
1 kávés  kanál kalondzsí( hagymamag )
1 kevés fekete őrölt bors
1 kávés kanál curry 
Só tetszés szerint 

Elkészítése: 
A cukkinit megmosom, lereszelem ( hagyom lecsepegni a levét ), majd összekeverem a hozzávalókkal, addig gyúrom amíg nem ragad hozzá a kezemhez, és formálható nem lesz. Gólyókat formálok, majd lisztbe forgatom. Forró olajba aranybarnára sütöm! Jó étvágyat kívánok mindenkinek! Írjatok visszajelzést ha kipróbáltáto! Köszönöm! 🌞🌸😊


2016. augusztus 10., szerda

Tulsidas Jayanti / तुलसीदास जयंती


Namaste!
Régen írtam már bejegyzést, tudom, tudom...ígyekszem! 😊 mivel ma Tulsidas születésnapja van, úgy gondoltam róla írok. Azt gondolom, hogy aki szeretné megismerni Indiát, annak tudnia kell ki volt Tulsidas. Egyik leghíresebb költő, irodalmár, filozófus, szent. Ő a Rámajána szerzője.
Goswami Tulsidas 1532-ben született Rajpurban (Uttar Pradesh) Sarayuparina Brahmin családba. Azt tartja a legenda hogy amikor megszületett nem sírt és harminckét egészséges foggal született.
 Ezért gyerekkorában Tulsiramnak vagy Ram Bolanak ( Ram Bola jelentése Ráma mondta.) 
A legenda azt tartja, hogy Tulsidas találkozott Hanumannal a majom Istennél és ő sugallta neki a Rámájána megírására.  Tizenkét könyvet hagyott az utókornak, mindebből a legfontosabb a Rámájána amely minden hindu házban megtalálható.
A legenda szerint sok látomása volt, ezért szentként tisztelték. Egyszer megkérdezték tőle, hogy igaz-e neki valóban megjelenik Ráma az isten? Mire ő csak annyit mondott :" nem vagyok különleges erőkkel rendelkező ember, pusztán ismerem Ráma nevét" 
Negyvenéven keresztül azkétaként élt Ayodhyaban majd Vaeanasiban. Azt tartják hogy csodákat is tette, egyszer egy szegény asszony halott férjét visszahozta az életbe. Ez a csoda eljutott Delhibe a mogul uralkodóhoz is. Az uralkodó hívatta Tulsidast az udvarba, hogy tegyen néhány csodát. Mivel megtagadta a szent a parancsot, ezért börtönbe vetették. Végül 91 évesen 1623-ban lelke elhagyta a testét elérve a halhatatatlanságot. Varanasiban hamvasztották el az Asi Ghatnal. 

2016. május 14., szombat

Az indiai filmek és a Cannes-i Filmfesztivál

Námászté!
Javában zajlik a 69.Cannes-i Filmfesztivál, épp most olvastam egy érdekes cikket arról, hogy az indiai filmek miként voltak jelen a fesztivál történetében. Először egy érdekességgel kezdem: a gyönyörű Aishwarya Rai Bachchan idén a 15. alkalommal vesz részt a Fesztiválon.
 Az első részvétele a híres Devdas (2002) c. filmmel volt. A fesztiválon versenyen kívül vetítették Szintén ebben az évben Aiswarya cannes-i zsűri tagja volt.
 
http://pakistyles.com/wp-content/uploads/2015/12/Indian-actress-Aishwarya-Rai-Hot-dresses.jpg
Jöjjön egy kis visszatekintés:
1946-ban megosztva nyert Aranypálmát a Neecha Nagar c. film rendezte Chetan Ana
 Képtalálat a következőre: „neecha nagar”
Az indiai filmművészet történetében az ötvenes évek nem csak az egyik legtermékenyebb korszak volt, hanem  egyben meghozta a külföldi fesztiválok elismerését, amint ez a díjak sorozatából is látszik.
1952- Amar Bhoopali ( r.:V. Sankaram ) versenyfilmek közt szerepel.
1954- Do Bigha Zamin (r.: Bimal Roy)  elnyeri az nemzetközi díjat. A következő évben a Boot Polish (r.: Prakash Arora) vetítik a versenyfilmek között, Kumari( Baby) Naaz színésznő különdíjba részesült a filmbeli alakításáért.
1956-Satyajit Rai: Pather Panchali című filmje tette fel Indiát a világ mozitérképére, elnyerve a legjobb dokumentumfilm díjat.
1957-ben Rajbans Khanna: Buddha szerezte meg a zsűri különdíját.
Majd 26 évet kell várniuk a következő díjig. 1983-ban Mrinal Sen: Kharij nyerte a zsűri különdíját. 1988-ban Mira Nair: Salaam Bombay viszi haza az Arany Kamera és a közönségdíjat.
Az utolsó díj, melyet nyertek a Cannes-i Filmfesztiválon, szintén az Arany Kamera díj volt 1999-ben Murali Nair: Marana Simhasanam.
Idén több film kerül bemutatásra a fesztivál keretében: Anurag Kashyap: Raman Raghav 2.0 ennek a filmnek az indiai bemutatója június 24. Indiával együtt nagyon várjuk!(:-))

A rövidfilmek kategóriában hat bengáli rövidfilm szerepel, köztük Anirban Guha: Elixir,
Abhiroop Basu: Délután Júliával.
Nagyon szurkolok, mert már rájuk férne egy Cannes-i díj! Ajánlom mindenkinek a fent felsorolt filmeket valóban zseniálisak! Jó szórakozást!(:-)))

2016. május 6., péntek

Minolta, avagy egy elveszett kép nyomában

Námászté!
Időnként van úgy, hogy az emberre rátör valami furcsa, olyan honvágy féle vagy mi. 
De nem honvágy, mert az egy kicsit más, az a szülővároshoz köthető. Én csak tudom, hiszen eljöttem , már vagy húsz éve. Szóval ez nem olyan, de hasonló. Aki volt már Indiában az érti miről beszélek, arról az érzéséről amikor hirtelen el kezdi érezni a szagokat, a füstölő és pörkölt mogyoró keveredett illatát az esti párás dudáktól hangos félhomályban. 
Egész nap kerestem egy képet, amit sajnos nem találtam meg. Lehet hogy elajándékoztam. 
Igen, elképzelhető. Abban az időben nagyon kevés turista használt digitális fényképezőgépet. Az enyém, a kis szappantartó a kis MINOLTA. Igen a nagy túlélő! Túlélte Indiát a majmok támadásával együtt. Akkor még időbe telt a filmet előhívatni, vagy sikerült vagy nem. Benne volt a pakliban. 
A legfontosabb pillanatok elégtek, homályosak lettek vagy az erős fény miatt használhatatlanokká váltak. Emlékszem, mennyire izgultam a képeimért. Amíg kint voltam Indiában, minden tekercsemet előhívattam, volt amikor egy hetet kellett várni amíg elkészült a laborban. Abból a jobbakat hazaküldtem a szüleimnek. Itt állok egy rakás negatívval... Na igen, én nem vagyok fényképész, nem tudom mikor és hogyan semmisülnek meg a negatívok...szóval lehet hogy sürgősen valamit kellene tennem, hogy ne tűnjenek el az éterben.
Ezen a képen amit kerestem, indiai nők szárították a szárijukat. Indiában a nők száriban mártóznak meg a szent folyóban, aztán szárítják. Különleges technikával. Sajnálom, hogy nem tudom megmutatni a gyerekeimnek sem! Elveszett?! 

2016. március 23., szerda

Happy Holi / हैप्पी होली

Namaste!

 A Holi, a színek ünnepe. A hinduk második legnagyobb és legfontosabb vallási ünnepe a Diváli után. Már írtam róla előző bejegyzéseimben. Most csak Boldog Holit szeretnék kívánni mindenkinek! Aki pedig jelenleg Indiában van, ne hagyja ki, mert egy örök élményt szerezhet!!! Ennyi színt egyszerre aligha lát az ember máshol!
Happy Holi / हैप्पी होली

2016. március 6., vasárnap

Ashvini Modak - Az Indiai Klasszikus Zene Mesterei XIX.


Namaste!
Régen írtam már, erre majd még visszatérek egy másik bejegyzésben!
Ma egy zseniális koncertre hívlak benneteket! Este 20,00h- az Indiai klasszikus zene mesterei sorozatban ma Ashvini Modak a  Trafo-ban!.
Már alig várom! Mindenkinek jó szórakozást! 

2016. január 29., péntek

Var-Mala, avagy a virágfűzér jelentése a hindu esküvőkön





Ez a hagyomány a régi időkig nyúlik vissza, szanszkrit neve: Swayamvar.
Minden esküvő legalapvetőbb, nélkülözhetetlen momentuma.
A fiatal menyasszony virágfüzérrel a kezében választotta ki a kérők közül az ő jövendőbeli férjét,
azáltal hogy a nyakába akasztotta a girlandot.
Ezt követően a vőlegény is megajándékozta hitvesét egy füzérrel.
Így tesznek egymásnak örök fogadalmat, hűséget, bizalmat a jóban és a rosszban egyaránt való közös osztozást és részvételt.



A virágfüzér az összetartozás, boldogság, lelkesedés,törekvés, szépség szimbóluma. 
Ezt követően további rituálé veszi kezdetét!
Jómagam (azok közé s szerencsések közé tartozom, ) két hindu és egy szik esküvőn vettem részt, felejthetetlen élmény volt!(:-)))

2016. január 15., péntek

Makar Sankranti 2016



Namaszté!

Az év első fesztiválja  a hinduizmusban! A Makár Szankránti nagyon vidám, színes, örömteli,  asztrológiai jelentőségű ünnep.
 A Napisten ünnepe. Ez az egyetlen olyan ünnep amelyiknek a dátuma stabil, azaz minden évben ugyanazon a napon ünneplik, január 15.-én.
A hindu naptár szerint a Nap ekkor lép be a Bak állatövi jegybe, ezzel megkezdődik a tavasz. Egyik legnagyobb ünnep egész India szerte ünneplik. Minden államban saját szertartása alakult ki, sőt bizonyos államokban még a neve is más a fesztiválnak.
Például: Punjab államban: Lohri. 
Tamil Nadu államban Pongálnak hívják, az egyik legnagyobb  termésünnepként ünneplik.Ezen a napon a nők hajnalban a házuk elé gyönyörű színes kolamokat (színes krétával kerek díszeket) rajzolnak. Úgy tartják, hogy ezek a kolamok szerencsét és bőséget hoznak a ház lakóinak.


Természetesen az ünneplés része a rituális fürdőzés, a rengeteg édesség, púdzsa, papírsárkany eregetés. Találtam egy érdekességet, a Szurja púdzsáró ( Surya =Napisten) gondoltam megosztom veletek!(:-))

Egy ehhez fűződő személyes élményem, a sok színes papírsárkány naplementében Ágra fölött!
Happy Makár Sankranti! (:-))

2016. január 2., szombat

Boldog új évet!/ Happy New Year!/ नया साल मुबारक!

Köszönöm, hogy egész évben olvastátok a blogomat! Idén is várok mindenkit sok szeretettel!!!(:-)) Boldog indiai élményekben gazdag új évet kívánok! (:-)))