Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2014. október 2., csütörtök

Gandhi ji

“A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá.” (Mahatma Gandhi)
 Szép estét mindenkinek!
Ezzel az idézettel indítok! Ma van Gandhi ji születésnapja! Ma tudtam meg, hogy ezt a napot az erőszakmentesség napjának nyilvánították! Manapság már mindennek van napja!!!
Tessék mondani, akkor ma tilos asszonyt és gyereket verni? És egymást?
...nem értem a világot merre tart!!! Azt gondolom, hogy mindennap az erőszakmentességről kellene hogy szóljon! Vagy?!
Most pedig jöjjön az élmény, hogyan emlékszem vissza Gandhi születésnapjára Indiában?! 
Érdekes volt. Mindenhol tömeg, óriási dugók és hangzavar. A riksák nyekergő dudahangja, az utcai árusok kiáltozása, délutani forgatag. Ráadásul a maszalazene mindenhonnan bömbölt! A dugóban pedig egy csicsamicsás kamion sofőrje  füstölőt gyújtott egy Gandhi kép előtt és valamit énekelt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése