A táncot isteni eredetűnek tartják, pontosabban Shiva isten és felesége Káli istennő táncainak tartják őket. Shiva aki időről időre a ciklikusság folyamatában táncolja táncát. Tánca romboló és újrateremtő.
A táncoló Shiva. Nátárádzsa.
A táncoló Shiva. Nátárádzsa.A klasszikus indiai táncok fő típusai:
1. Bharatanatyam (Dél- Indiai, tamil klasszikus tánc)
2. Odissi (Orissa tartomány)
3.Kuchipudi (Telugu klasszikus tánc)
4. Manipuri ( Manipur tartomány)
5.Mohiniaattam (Kerala tartomány)
6. Sattriya (Assam tartomány)
7. Kathakali (Kerala tartomány)
8. Kathak (Észak-India)
1. Bharatanatyam (Bharatanátjam)
Egyik legősíbb indiai táncforam,mely a védákig nyúlik vissza. A Bharatanatyam a következő szótagokból tevődik össze: BHA-Bhava= érzelem, Ra-Raga= zene, Ta -Tala= ritmus, natyam=tánc. Templomi táncforma volt melyet a dévadászik táncoltak, olyan lányok akik a templomokban laktak, ünnepekkor az isteneknek táncoltak. Ezeket a lányokata különös tiszetelet övezte, mint a termékeynség szimbólumait.
A bharatanátjam technikailag két részból tevődik össze: a tiszta táncból és az abhinajából. A tiszta tánc bonyolult lépéstechnikára épül míg az abhinaja pedig jelentéssel bíró kézjelek, arcjáték, és a színészi játékból épül fel.
2. Odissi:
Szintén templomi tánc, melyet a mahárik táncoltak. Gazdag mozgás,változatos ritmusok, testtartás, mudrák (kéztartások), arc és szemmozgás rendszerre épülő tánc.
3. Kuchipudi
Andhra Prades államban, Kuchipudi nevű faluban alakult ki. Jellegzetessége, hogy a táncot karnatikus zene kiséri. A karnatikus zenekar vezetője az énekes, ő diktálja a ritmust, az énekest a következő hangszereken kisérik: mridangam (dél-indiai dob fajta), hegedű, furulya, és tambura.
A koreográfia a karnatikus ritmusra bonyolult lépés és mozgáskombinációkból, arc-, szemmozgásokból tevődik össze.
Egyik jellegzetessége még a tányéron táncolás, egy nagy réztányéron táncol a táncos, mozgásával ritmusra a tányért is mozgatja. Ez álltal a táncos megszünteti az egóját és az istenséggel eggyé válik.
1. Bharatanatyam (Dél- Indiai, tamil klasszikus tánc)
2. Odissi (Orissa tartomány)
3.Kuchipudi (Telugu klasszikus tánc)
4. Manipuri ( Manipur tartomány)
5.Mohiniaattam (Kerala tartomány)
6. Sattriya (Assam tartomány)
7. Kathakali (Kerala tartomány)
8. Kathak (Észak-India)
1. Bharatanatyam (Bharatanátjam)
Egyik legősíbb indiai táncforam,mely a védákig nyúlik vissza. A Bharatanatyam a következő szótagokból tevődik össze: BHA-Bhava= érzelem, Ra-Raga= zene, Ta -Tala= ritmus, natyam=tánc. Templomi táncforma volt melyet a dévadászik táncoltak, olyan lányok akik a templomokban laktak, ünnepekkor az isteneknek táncoltak. Ezeket a lányokata különös tiszetelet övezte, mint a termékeynség szimbólumait.
A bharatanátjam technikailag két részból tevődik össze: a tiszta táncból és az abhinajából. A tiszta tánc bonyolult lépéstechnikára épül míg az abhinaja pedig jelentéssel bíró kézjelek, arcjáték, és a színészi játékból épül fel.
2. Odissi:
Szintén templomi tánc, melyet a mahárik táncoltak. Gazdag mozgás,változatos ritmusok, testtartás, mudrák (kéztartások), arc és szemmozgás rendszerre épülő tánc.
3. Kuchipudi
Andhra Prades államban, Kuchipudi nevű faluban alakult ki. Jellegzetessége, hogy a táncot karnatikus zene kiséri. A karnatikus zenekar vezetője az énekes, ő diktálja a ritmust, az énekest a következő hangszereken kisérik: mridangam (dél-indiai dob fajta), hegedű, furulya, és tambura.
A koreográfia a karnatikus ritmusra bonyolult lépés és mozgáskombinációkból, arc-, szemmozgásokból tevődik össze.
Egyik jellegzetessége még a tányéron táncolás, egy nagy réztányéron táncol a táncos, mozgásával ritmusra a tányért is mozgatja. Ez álltal a táncos megszünteti az egóját és az istenséggel eggyé válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése