Volt szerencsém megélni azt is hogy Indiában hogyan ünneplik Április 1-ét. Itt minthogyha már kihaló félben lenne ez a viccelődés szerű hagyomány, ott kérem szépen virágzik. Mindenki mindenkivel a bolondját járatja, jól megvicceli, aztán jó nagyot nevet, hogy beleremeg az utca az összes kószáló szentjeivel és szent teheneivel együtt. Az indiaiaknak szükségük van erre. Sok értelemben olyanok mint a gyerekek , és mivel sokkal kisebb a személyes distanciájuk így szükségük is van az állandóan egymással való kommunikációra. A vicc pedig ugyanúgy a kommunikációjuk része.
A helyiek súgták nekünk már egy héttel április 1 előtt, hogy nagy ünnep és figyeljünk majd oda ,ne dőljünk be semmi viccnek. De hát az ember fia ,lánya honnan tudhatná azt, hogy mikor beszél egy hindu őszintén és mikor viccel?! És hiába figyeltem eléggé, mégis megkaptam ... Este vacsora után mikor már mindenki a kollégiumi szobájában volt, többek közt én is, hallom hogy a kapus kiáltja a nevemet, (mert akkor csak a kapusnál volt telefon, és csak azon lehetett minket hívni.) Szudzsán (a kapus így hívott mert nem tudta kimondani a Zsuzsannát), "Szudzsán, Szudzsán Phone!" én meg rohantam le a lépcsőn mint egy őrült, hogy valaki hív otthonról... jaj de jóóó...Aztán mikor leértem, látom, hogy csak vicc az egész, a kapusunk pedig ,Szing dzsi csak mosolyog a vaskos bajsza alól. Hmmmmmmmmm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése