Námászté!
A karácsonyi vásárláskor sorban állásnál, előttem egy indiai hölgy állt, megpakolt szatyrokkal. Öt farmer, három póló két ruha egy szoknya és még nem tudom mi minden volt nála, (még a leárazások előtt.) Mivel várakoztunk, volt időm alaposan szemügyre venni mi van rajta. Találtam valamit, ami nem illett a képbe. Lefotóztam a telefonommal. Ilyet nem szoktam csinálni, de ezt most muszáj volt.
Íme, a csíkos frottír zokni fölül kikandikált a bokalánc és még csörgött is. Kérdés, miért? Már egyszer írtam egy rövid bejegyzést, hasonló témáról, amikor megláttam az indiai asszonyokat, gyönyörű szárikban Nike és Adiads cipőkben. Amikor két kultúra találkozik. Néha az az érzésem, ezt a hölgyet is elnézve mintha egy zavar lenne a fejükben, mert rájuk szakad a nyugati civilizáció teljes szabadsága. Egy olyan világban találják magukat, ahol a nők és a férfiak egyenrangúak, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, nemtől, vallástól, rassztól függetlenül.
Kérdés: mennyire sikerül megtartani az identitásukat, vagy beolvadnak teljesen?! Vagy egyáltalán meg akarják-e tartani azt?
Számos film készült erről, ahogyan nem vagy csak részben tudtak beilleszkedni a nyugati társadalomban.Van példa erre is meg arra is. Beszéltem olyan Budapesten élő indiaival aki nem beszélt hindiül csak angolul mert szégyellte a nyelvét ezért csak angolul beszélt. Hasonlót tapasztaltam Bécsben a piacon, az indiai vagy angolul vagy németül válaszolt miközben én folyamatosan hindiül kérdeztem.
Ugyanakkor Indiában én is kaptam megjegyzéseket amikor száriban voltam, hogy minek veszem fel, hiszen nem is vagyok hindu.
Barátaim mondják, akik rendszeresen kijárnak Indiába, hogy már régen nem az ami volt húsz évvel ezelőtt és nem biztos hogy nekem tetszene ez a mostani India.
Lassan érik már, hogy újra kimenjek. Akkor majd megírom mit láttam.
Addig is szép napot!
Pranam
A karácsonyi vásárláskor sorban állásnál, előttem egy indiai hölgy állt, megpakolt szatyrokkal. Öt farmer, három póló két ruha egy szoknya és még nem tudom mi minden volt nála, (még a leárazások előtt.) Mivel várakoztunk, volt időm alaposan szemügyre venni mi van rajta. Találtam valamit, ami nem illett a képbe. Lefotóztam a telefonommal. Ilyet nem szoktam csinálni, de ezt most muszáj volt.
Íme, a csíkos frottír zokni fölül kikandikált a bokalánc és még csörgött is. Kérdés, miért? Már egyszer írtam egy rövid bejegyzést, hasonló témáról, amikor megláttam az indiai asszonyokat, gyönyörű szárikban Nike és Adiads cipőkben. Amikor két kultúra találkozik. Néha az az érzésem, ezt a hölgyet is elnézve mintha egy zavar lenne a fejükben, mert rájuk szakad a nyugati civilizáció teljes szabadsága. Egy olyan világban találják magukat, ahol a nők és a férfiak egyenrangúak, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, nemtől, vallástól, rassztól függetlenül.
Kérdés: mennyire sikerül megtartani az identitásukat, vagy beolvadnak teljesen?! Vagy egyáltalán meg akarják-e tartani azt?
Számos film készült erről, ahogyan nem vagy csak részben tudtak beilleszkedni a nyugati társadalomban.Van példa erre is meg arra is. Beszéltem olyan Budapesten élő indiaival aki nem beszélt hindiül csak angolul mert szégyellte a nyelvét ezért csak angolul beszélt. Hasonlót tapasztaltam Bécsben a piacon, az indiai vagy angolul vagy németül válaszolt miközben én folyamatosan hindiül kérdeztem.
Ugyanakkor Indiában én is kaptam megjegyzéseket amikor száriban voltam, hogy minek veszem fel, hiszen nem is vagyok hindu.
Barátaim mondják, akik rendszeresen kijárnak Indiába, hogy már régen nem az ami volt húsz évvel ezelőtt és nem biztos hogy nekem tetszene ez a mostani India.
Lassan érik már, hogy újra kimenjek. Akkor majd megírom mit láttam.
Addig is szép napot!
Pranam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése