Minden út Dardjeelingeb vezet... Vagy nem. Az enyém oda vezetett. Pedig nem terveztem. (Indulás előtt még itthon, azt mondtam ha lesz időm elmegyek Dardjeelingbe, Kőrösi Csoma Sándor sírjához.) 
Első utam volt Agrán kívül, (pontosan Díválí volt a hinduk nagy szent ünnepe, de erről majd még írok, mert hamarosan Díváli van), első vonatutam, ami csak két napig tartott, New Jaypalguri-tól még három óra jeeppel fel a hegyekbe, Dardjeelingbe. Majd írok a vonatokról is mert megérnek egy külön bejegyzést (:-).
Három hete voltam Agrában amikor elutaztunk páran a kollégiumból. Amint megérkeztünk a fárasztó vonatút után, azonnal beleszerettem ebbe a kis városkába. (Indiába akárhányszor utaztam bármivel bárhova, mindig megfogadtam, hogy többet egy lépést sem sehove, mert borzasztó az a tömeg a vonatokon, buszokon, a tülekedés, tolakodás, küzdelem a helyekért, éjszaka pedig nem tudsz leszállni a helyedről mert mindenhol alvó emberbe ütközöl, és akkor egyszer csak megérkezel a várva várt helyre, tizenakárhány vagy húsz óra után elgémberedett végtagokkal, alvatlanul, kókadtan, és a látvány egyszerre mindenért kárpótol, elfelejtve az utazás nehézségeit, és csak annyit mondasz: Megérte!) A városnak két része van, alul laknak a hinduk, a hegy tetején pedig a buddhisták és a keresztények. Hihetetlen különbség van a két városrész között. Meglepődtem, Dardjeeling tisztaságán. Minden hajnalban mindenki seper a háza előtt. Barátságosak, kedvesek, mosolygósak és segítőkészek. Úgy alakult hogy 10 napot voltunk Dardjeelingbe, mivel az időjárás elég kedvezőteln volt. Ezért két napon keresztül csak a teázókban ültünk és beszélgettünk más turistákkal, egészen jó kis nemzetközi csapat verődött össze. Ugyanis olyan köd volt, hogy az ember az orráig nem látott, így mindenki aki mászni készült vagy túrázni, vagy egyszerűen csak városnézni, várnia kellett pár napot amíg kisüt a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése