Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2011. február 3., csütörtök

Szvámi Vivekánanda születésnapjára!


Tudom kicsit lemaradtam, mert Szvámi Vivekánand születésnapja januárban volt. De úgy gondolom, hogy az ő tanításai mindig aktuálisak. Egy gondolatát most közzéteszem:

" Még nem vagyunk egyéniségek. Az egyéniség felé törekszünk, és az nem más, mint a végtelen, nem más mint az ember valódi természete. Egyedül az él, aki az életét az egész univerzumban éli, s életünket minél inkább a korlátok közé szorított dolgokra összepontosítjuk, annál gyorsabban haladunk a halál felé. Egyedül azokban a pillanatokban élünk, amikor életünk a világegyetemben, másokban zajlik, míg ezt a kicsinyes életet élni nem más, mint halál, egyszerűen halál, s ez az oka annak, hogy megjelenik a halálfélelem. A halálfélelmet csak akkor győzheti le az ember, ha felismeri, hogy amíg egyetlen élet létezik az univerzumban, addig ő is él. Amikor képes azt mondani:" Én ott vagyok mindenben, mindenkiben, minden élőben. Én vagyok a világegyetem", akkor eljut a félelemnélküliség állapotába." ( In.: Szvámi Vivekánanda: A cselekvés és a szeretet jógája (Ursus, 2000) 128-129. p.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése