Namaszté!
Mindenkinek boldog Holit kívánok. Happy Holi!
Már sokszor írtam a blogomban a Holiról. Böngésszétek, olvassátok. Köszönöm!
2026. március 4., szerda
2026. február 9., hétfő
Ajánló: 10. Indiai Filmfesztivál 2026.02.27-03.01.
Námászté mindenkinek!
Idén újra lesz Indiai Filmfesztivál február 27-március 1. között a Puskin moziban, ez lesz a 10. alkalom.
A fesztivál ingyenes de minden filmre jegyet kell igényelni melyet csak személyesen lehet a Puskin mozi jegypénztárában febr.12-től. Minden film magyar felirattal lesz látható.
Ajánlom figyelmetekbe nagyon jó filmek kerülnek bemutatásra.
Részletes program itt:
2025. október 22., szerda
Már egy éve
Namaste!
Egy éve, hogy megjártuk Indiát a családdal. Szépen elterveztem, hogy majd írok naplót, de egyszerűen olyan zsúfolt volt minden napunk, hogy estére már hullafáradtan zuhantunk az ágyba.
Úgyhogy most itthonról megpróbálom vissza idézni, annak ellenére, hogy fogalmam nincs hányan olvassátok vagy olvassátok-e egyáltalán. A blogom statisztikája furcsa adatokat közöl. Néha irreálisan sok látogatót, máskor meg nullát.
Szóval arra kérlek ha olvasod, küldj valami jelet, hogy tudjam, nem hiába irogatok! Köszönöm!🙏😊.
Kezdem a beszámolót egyik kedvenc fotómmal a Taj Mahalnál. Mindig örök szerelmem lesz, mert az egész indiai kalandom a Taj Mahallal kezdődött.
Az útvonal a következő volt: Delhi-Jaipur-Bikaner-Jaisalmer-Jodhpur-Jaipur -Agra-Fathepur Sikri -Delhi
Mindezt két hét alatt. Feszített tempó volt, Rádzsasztánt autóval és egy idegenvezetővel jártuk be, másképp lehetetlen lett volna megcsinálni helyi közlekedéssel ennyi idő alatt. Hamarosan folytatom! De addig is írjatok, várom a hozzászólásokat, a kérdéseket!
Pranam🙏
2025. október 20., hétfő
2024. november 6., szerda
A megérkezés
Namaste Mindenkinek!
Kicsit megkésve de utólagosan is elnézést kérek azoktól, akik nagyon várták a beszámolómat. De ha az ember fia vagy lánya barmikor India földjére teszi a lábát, minden másképp alakul és a fejetetejére áll. Ennyit szólnék csak a mentségemre.
Végre elindultunk a családommal Indiába október 11.-én. Már régóta terveztem a fejben, hogy meg kellene mutatni a gyerekeknek ezt a csodálatos országot amibe már több mint negyedszázada szerelmes vagyok. Hát eljött ez a pillanat is.
Nagyon izgatottak voltunk. Főleg én mert kiváncsi voltam mi fogad huszonhárom év után. Mindenki mondta, aki mar járt ott mostanság, hogy más lesz és az a legjobb ha nem vársz el semmit, hogy majd ne érjen csalódás. - na ezt mondani könnyű.
Az Emirates légitársaságnál váltottuk meg a jegyeket, jó fél évvel az indulás előtt, mert akkor az bizonyult a legolcsóbbnak és a legrövidebbnek Dubajon keresztül. Jól döntöttunk, minden szempontból megfelelt az elvarásainknak. Csak ajánlani tudom mindenkinek aki Indiába utazna. Én útközben megnéztem a Jai Ho (2014) bollywoodi filmet Salman Khannal a főszerepben, természetesen hindi nyelven, hogy gyakoroljam egy kicsit a nyelvet.
Végre megérkeztünk Delhibe az Indira Gandhi repülőtérre.Hát már akkor is csak néztem ki a fejemből, hogy a huszonhárom évvel ezelőtti porfészek milyen világszínvonalú reptérré alakult át. Fogok itt én még csodálkozni, ez csak a kezdet, -gondoltam.
Mivel e-vízumot igényeltünk mert egyszerűbb volt a megszerzése, ezért külön sorba álltunk a belépéshez. Egy órát várakoztunk mert ott helyben készítették el mindenkinek az arcfelismerést és az újlenyomatokat. Miután beléptünk az országba elmentünk megkeresni a hátizsákjainkat, a kijáratnál pedig gyönyörű virágfüzérekkel fogadtak a barátaink. Megérkeztünk Indiába!
2024. október 10., csütörtök
Hamarosan
Namaste!
Ma leszedtem a csilit, mert mire visszajövök Indiából, itt már hideg lesz. Ezzel a mondatommal el is árultam a nagy titkot, holnap elutazom Indiába a családommal. Nagyon izgulok, egyelőre nincsenek szavak, várom India új arcát! Majd jövök a részletekkel! Köszönöm ha olvassátok a blogomat!
Pranam
2024. szeptember 27., péntek
Életjel
Namaste!
Nagyon régen jelentkeztem. Sok minden történt azóta.
Egészen pontosan ma 26 éve, hogy először elutaztam Indiába. Nagyon régen volt és most itt meg is állok, mert valami újságot tartogatok számotokra. Hamarosan kiderül! Addig is olvasgassátok a blogomat. Köszönöm!
Pranam 😊🙏
2020. május 26., kedd
Mangós keksz
Námászté!
Régen írtam, pedig lett volna időm itt a karanténban. De annál többet kísérleteztem pár indiai recepttel, most az egyiket meg is osztom, annyira jól sikerült. Azt már írtam, hogy a mangó az egyik kedvencem, csak egy baj van , hogy nagyon ritkán lehet édes mangót kapni Budapesten. (:-))
Hozzávalók:
250 g rizsliszt
250 g búzaliszt (BL55)
(először úgy próbáltam ki, hogy csak rizsliszttel sütöttem, szó szerint olyan volt mint a fűrészpor, de ha valaki azt szeretné akkor lehet)
100g vaj
2 evőkanál cukor, (de lehet több ízlés szerint)
1 tojás
1 csipet só
1 kk szódabikarbóna
kevés tej,
1 egész mangó húsa és leve
1 kk vanília cukor
Elkészítés:
Összekeverjük a hozzávalókat egy tálban. A hűtőben pihentetjük egy órát. Majd kis labdacsokat formázunk és előmelegített sütőben, 180 fokon megsütjük.
Írjátok meg hogyan sikerült, küldjetek fotókat! Egészségetekre!
Régen írtam, pedig lett volna időm itt a karanténban. De annál többet kísérleteztem pár indiai recepttel, most az egyiket meg is osztom, annyira jól sikerült. Azt már írtam, hogy a mangó az egyik kedvencem, csak egy baj van , hogy nagyon ritkán lehet édes mangót kapni Budapesten. (:-))
Hozzávalók:
250 g rizsliszt
250 g búzaliszt (BL55)
(először úgy próbáltam ki, hogy csak rizsliszttel sütöttem, szó szerint olyan volt mint a fűrészpor, de ha valaki azt szeretné akkor lehet)
100g vaj
2 evőkanál cukor, (de lehet több ízlés szerint)
1 tojás
1 csipet só
1 kk szódabikarbóna
kevés tej,
1 egész mangó húsa és leve
1 kk vanília cukor
Elkészítés:
Összekeverjük a hozzávalókat egy tálban. A hűtőben pihentetjük egy órát. Majd kis labdacsokat formázunk és előmelegített sütőben, 180 fokon megsütjük.
Írjátok meg hogyan sikerült, küldjetek fotókat! Egészségetekre!
2020. március 15., vasárnap
A csend hangja
Námászté!
Régen írtam már. Azóta sok minden történt a világban, a világgal és velem. Mindenki nyilatkozik, ha eddig nem írt blogot most elkezdte, ha eddig nem posztolt most posztol ezerrel felhasználva az egyetlen kezében levő eszközt a közösségi médiát. Pedig most a befele fordulás ideje van, ki-ki a maga módján tegye vagy ne, ahogy érzi. Én csak annyit mondok figyeljünk a csendre és a történésekre! Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Aki Indiába utazna, most ne tegye, itt az Indiai Nagykövetség üzenete:
https://www.eoibudapest.gov.in/
Pranam
Régen írtam már. Azóta sok minden történt a világban, a világgal és velem. Mindenki nyilatkozik, ha eddig nem írt blogot most elkezdte, ha eddig nem posztolt most posztol ezerrel felhasználva az egyetlen kezében levő eszközt a közösségi médiát. Pedig most a befele fordulás ideje van, ki-ki a maga módján tegye vagy ne, ahogy érzi. Én csak annyit mondok figyeljünk a csendre és a történésekre! Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Aki Indiába utazna, most ne tegye, itt az Indiai Nagykövetség üzenete:
https://www.eoibudapest.gov.in/
Pranam
2019. november 22., péntek
Pesti Chutney- a kortárs indiai ?!
Námászté!
Újabb Indiai étteremben jártunk, lassan követhetetlen lesz az indiai éttermek száma Budapesten. De igyekszem mindenhova eljutni és megkóstolni, majd megosztani a véleményem.
A Pesti Chutney -kortárs indiai étterem lesz a mai bejegyzésem tárgya. A Pesti Chutney a Bródy Sándor utcában a 21. alatt található, a helyén régen a Curry House volt.
Azon gondolkodtam, hogy lehet-e kortárs egy étterem?A kortárs szó mint főnév tudtommal személyre vonatkozik, valaki valakinek a kortársa a szó eredetét tekintve: kor+társ.
Beszélhetünk kortárs irodalomról, kortárs művészetről, kortárs építészetről és még sorolhatnám. De nem beszélhetünk kortárs étteremről, főleg akkor nem ha egy ötezer éves kultúrát képvisel.
Szóval itt már nekem elég furcsa volt a név, de nem akartam előre ítélkezni, előbb megkóstolom aztán majd eldöntöm-gondoltam. Egy pár szót a helyről, amint már írtam régen is egy indiai étterem volt. A berendezésen keveset változtattak az előző étteremhez képest. A bárpult ugyanolyan, a székek, asztalok is maradtak úgy ahogy a régi helyen volt. Lehetett volna annyira kreatív a tulaj, hogy akkor már egy kicsit másképp rendezi be az éttermet. Ha már "kortárs" akkor ne csak a nevében legyen az. Hanem lehetőleg ne emlékeztessen az előző étterem semmilyen hangulatára. Ami új volt a másik étteremhez képest, az evőeszközök és a tányérok. Meg kell hagyni valóban igényes és szép evőeszközök voltak. De ez kevés ahhoz, hogy hosszú távon életben maradjon egy étterem. Íme a teríték. Minimalista vagy "kortárs"?!
Az étlapon szegényes választék volt, eldöntöttük, hogy menüt fogunk kérni, én csirkés menüt kértem a barátnőm vegetáriánus menüt. Gyorsnak tűnt a kiszolgálás. Amint helyet foglaltunk már jött is a pincér, ( csak angolul beszélt-nem feltétlenül jó pont, de persze ez is nézőpont kérdése.) és hozta az előételt. Úgymond az étterem "ajándékát" egy két félbe tört sima papadamot valami beazonosíthatatlan szósszal. Itt már nem is kezdtem el hindiül beszélni, mert nem láttam értelmét, és nem akartam felfedni magam, hogy éltem kint, értek valamennyire az indiai konyhához, és vannak elvárásaim.
Nagyon gyorsan hozták a menüt. Egy nagy tálon egy kanál rizs, lencse és valami csirkés curry.
Íme:
Nem okozott különösebb kulináris élményt. Az volt az érzésem mintha valaki nem hozzáértő főzte volna egy receptkönyvből! Az indiai ízektől pedig elég távol állt. Inni egy kancsó vizet kaptunk: 500 Ft-ért. Ez egy kicsit durva volt, a csáj meg 690 Ft, akkor már jobb lett volna azt inni, csak igazából akkor nem kívántam. Szóval rablás a köbön. Aztán a pincér és a tulaj eltűntek, nem nagyon figyelték, hogy szeretnénk-e rendelni valamit.
Az étterem értékelése: Az öt csillagos skálán, 2 csillagot adok. Azt is az evőeszközöknek és az ajtó díszes kilincsének.
Habár mivel manapság divat indiai étterembe járni, ha kortárs akkor még inkább, mindig fog találni pár embert akinek el tudja adni a nagy felfújt habcsókot. NEM AJÁNLOM!
Végezetül az ajtó kilincse, mert az még mindig gyönyörű!
Újabb Indiai étteremben jártunk, lassan követhetetlen lesz az indiai éttermek száma Budapesten. De igyekszem mindenhova eljutni és megkóstolni, majd megosztani a véleményem.
A Pesti Chutney -kortárs indiai étterem lesz a mai bejegyzésem tárgya. A Pesti Chutney a Bródy Sándor utcában a 21. alatt található, a helyén régen a Curry House volt.
Azon gondolkodtam, hogy lehet-e kortárs egy étterem?A kortárs szó mint főnév tudtommal személyre vonatkozik, valaki valakinek a kortársa a szó eredetét tekintve: kor+társ.
Beszélhetünk kortárs irodalomról, kortárs művészetről, kortárs építészetről és még sorolhatnám. De nem beszélhetünk kortárs étteremről, főleg akkor nem ha egy ötezer éves kultúrát képvisel.
Szóval itt már nekem elég furcsa volt a név, de nem akartam előre ítélkezni, előbb megkóstolom aztán majd eldöntöm-gondoltam. Egy pár szót a helyről, amint már írtam régen is egy indiai étterem volt. A berendezésen keveset változtattak az előző étteremhez képest. A bárpult ugyanolyan, a székek, asztalok is maradtak úgy ahogy a régi helyen volt. Lehetett volna annyira kreatív a tulaj, hogy akkor már egy kicsit másképp rendezi be az éttermet. Ha már "kortárs" akkor ne csak a nevében legyen az. Hanem lehetőleg ne emlékeztessen az előző étterem semmilyen hangulatára. Ami új volt a másik étteremhez képest, az evőeszközök és a tányérok. Meg kell hagyni valóban igényes és szép evőeszközök voltak. De ez kevés ahhoz, hogy hosszú távon életben maradjon egy étterem. Íme a teríték. Minimalista vagy "kortárs"?!
Az étlapon szegényes választék volt, eldöntöttük, hogy menüt fogunk kérni, én csirkés menüt kértem a barátnőm vegetáriánus menüt. Gyorsnak tűnt a kiszolgálás. Amint helyet foglaltunk már jött is a pincér, ( csak angolul beszélt-nem feltétlenül jó pont, de persze ez is nézőpont kérdése.) és hozta az előételt. Úgymond az étterem "ajándékát" egy két félbe tört sima papadamot valami beazonosíthatatlan szósszal. Itt már nem is kezdtem el hindiül beszélni, mert nem láttam értelmét, és nem akartam felfedni magam, hogy éltem kint, értek valamennyire az indiai konyhához, és vannak elvárásaim.
Nagyon gyorsan hozták a menüt. Egy nagy tálon egy kanál rizs, lencse és valami csirkés curry.
Íme:
Nem okozott különösebb kulináris élményt. Az volt az érzésem mintha valaki nem hozzáértő főzte volna egy receptkönyvből! Az indiai ízektől pedig elég távol állt. Inni egy kancsó vizet kaptunk: 500 Ft-ért. Ez egy kicsit durva volt, a csáj meg 690 Ft, akkor már jobb lett volna azt inni, csak igazából akkor nem kívántam. Szóval rablás a köbön. Aztán a pincér és a tulaj eltűntek, nem nagyon figyelték, hogy szeretnénk-e rendelni valamit.
Az étterem értékelése: Az öt csillagos skálán, 2 csillagot adok. Azt is az evőeszközöknek és az ajtó díszes kilincsének.
Habár mivel manapság divat indiai étterembe járni, ha kortárs akkor még inkább, mindig fog találni pár embert akinek el tudja adni a nagy felfújt habcsókot. NEM AJÁNLOM!
Végezetül az ajtó kilincse, mert az még mindig gyönyörű!
2019. október 27., vasárnap
Happy Diwali
Boldog Diwalit mindenkinek! Már nagyon sokszor írtam erről az ünnepről itt a blogomban, keressetek rá!
2019. szeptember 15., vasárnap
Hamarosan Indiai Film Fesztivál
Námászté!
Hamarosan lesz az 5. Indiai Film Fesztivál, írjátok be a naptárba, majd jövök a részletekkel!
Hamarosan lesz az 5. Indiai Film Fesztivál, írjátok be a naptárba, majd jövök a részletekkel!
2019. augusztus 23., péntek
Szilvacsatni mindig
Námászté !
Épp készítem a szilvacsatni első adagját. Receptet itt találtok. Annyi különbséggel hogy most friss gyömbért és zöld csalit tettem bele. Valamit mindig újítók, még soha nem sikerült kétszer ugyanolyanra. (:-)) írjátok meg ha kipróbáltátok!
Épp készítem a szilvacsatni első adagját. Receptet itt találtok. Annyi különbséggel hogy most friss gyömbért és zöld csalit tettem bele. Valamit mindig újítók, még soha nem sikerült kétszer ugyanolyanra. (:-)) írjátok meg ha kipróbáltátok!
2019. augusztus 9., péntek
Chilis spagetti Rómában
Námászté!
India mindig mindenhol szembejön velem bárhova is menjek a világban. Így volt ez a nyár elején is amikor Rómába látogattunk a kis családommal. Nekünk az az elvünk, hogy mindig az adott ország specialitásait fogyasztjuk, mert az is hozzá járul a hely megismeréséhez. Így már itthon eldöntöttük, hogy Rómában csak olasz kajákat fogunk enni, amúgy is mindenki szereti a családban, és hol enne az embere fia vagy lánya jobb pizzát vagy spagettit mint Rómában?! Na igen ám csak, nem gondoltunk arra, hogy Rómában sok indiai és bangladesi él, sőt még olasz éttermet is üzemeltetnek nem messze a Colosseumtól. Így sikerült, hogy Rómában chilis spagettit kaptunk hindíűl beszélő pincérrel.
2019. június 24., hétfő
Ajánló: Maharani Chicken Kadai
Námászté!
Most már hagyománnyá vált, hogy a házassági évfordulónkon, indiai étterembe megyünk. A jól bevált helyünkre a Pannonia utcába a Pánzsáb Tandori Indiai Étterembe. A honlapjuk nem egy nagy szám, de az ételeik annál finomabbak. Ajánlom, most is mindig! Régi nagy kedvenc.(:-))
Én Maharani Chicken Kadait ettem, a képen az látható.
2019. május 4., szombat
Emlékek
Námászté!
Május 1-én volt húsz éve, hogy visszajöttem Indiából hét hónap után, leszállt velem a gép Ferihegyen. Emlékszem csak néztem ki a fejemből, nem értettem mi történik a világban, a pilóta pedig magyarul köszönt el. Három darab 1000 Ft.-os volt a zsebembe ami időközben lejárt, mert bevonták a zöldhasút, így még egy üveg vizet sem tudtam venni. Reménykedtem, hogy várni fog az egyik barátom, meglepetésemre ott volt a bátyám is egy csokor gyöngyvirággal. Egyik ámulatból estem a másikba. (Mert ugye akkor még nem volt olyan nagyon könnyű a kommunikáció.) Aztán bonyolódott a megérkezésem, mert az egyik csomagom Párizsban lemaradt a repülőről, pont az amelyikben voltak a szárik, az ékszerek és az összes kiegészítők. Azzal vigasztalt a hölgy, ha szerencsém lesz és valóban Párizsban hagyták le, akkor esélyem van, hogy a következő párizsi járattal megérkezik. Ha nincs szerencsém, akkor már Delhiben lemaradt és akkor felejtsem el az egészet. Na ilyenkor mit tud az ember lánya csinálni, mint reménykedik.
Menjünk haza nyugodtan, ha telefonálnak jó hír, ha nem telefonálnak rossz hír- tanácsolta a reptéri ügyintéző. Ezzel az üzenettel hagytuk el a repteret. Nem elég hogy fáradt voltam, minden össze volt bennem zavarodva, aztán még ez is a tetejére...Ahogy haladtunk befele a városban ültem nagy némaságban a hátsó ülésen és néztem ki az ablakon. Csend volt és kihalt a város. Nem láttam a teheneket, az embereket és nem hallottam a fülsiketítő dudaszót, a tülkölést, nem voltak autók az utcán, útszéli árusok és majmok, nem voltak színek és szemét. Minden steril volt és kiszámítható. Este pedig megcsörrent a telefon, hogy megérkezett a csomagom Párizsból és hova hozhatják. Nagy volt a boldogság, hogy meg tudom mutatni az eredeti indiai ruhákat az itthoniaknak. Aztán másnap hazamentünk Erdélybe a szüleimhez, ahol még csendesebb volt az élet. Nagy volt a kontraszt.
Így érkeztem meg, legalábbis erre emlékszem. Azt hiszem jókor voltam jó helyen.(:-)
Május 1-én volt húsz éve, hogy visszajöttem Indiából hét hónap után, leszállt velem a gép Ferihegyen. Emlékszem csak néztem ki a fejemből, nem értettem mi történik a világban, a pilóta pedig magyarul köszönt el. Három darab 1000 Ft.-os volt a zsebembe ami időközben lejárt, mert bevonták a zöldhasút, így még egy üveg vizet sem tudtam venni. Reménykedtem, hogy várni fog az egyik barátom, meglepetésemre ott volt a bátyám is egy csokor gyöngyvirággal. Egyik ámulatból estem a másikba. (Mert ugye akkor még nem volt olyan nagyon könnyű a kommunikáció.) Aztán bonyolódott a megérkezésem, mert az egyik csomagom Párizsban lemaradt a repülőről, pont az amelyikben voltak a szárik, az ékszerek és az összes kiegészítők. Azzal vigasztalt a hölgy, ha szerencsém lesz és valóban Párizsban hagyták le, akkor esélyem van, hogy a következő párizsi járattal megérkezik. Ha nincs szerencsém, akkor már Delhiben lemaradt és akkor felejtsem el az egészet. Na ilyenkor mit tud az ember lánya csinálni, mint reménykedik.
Menjünk haza nyugodtan, ha telefonálnak jó hír, ha nem telefonálnak rossz hír- tanácsolta a reptéri ügyintéző. Ezzel az üzenettel hagytuk el a repteret. Nem elég hogy fáradt voltam, minden össze volt bennem zavarodva, aztán még ez is a tetejére...Ahogy haladtunk befele a városban ültem nagy némaságban a hátsó ülésen és néztem ki az ablakon. Csend volt és kihalt a város. Nem láttam a teheneket, az embereket és nem hallottam a fülsiketítő dudaszót, a tülkölést, nem voltak autók az utcán, útszéli árusok és majmok, nem voltak színek és szemét. Minden steril volt és kiszámítható. Este pedig megcsörrent a telefon, hogy megérkezett a csomagom Párizsból és hova hozhatják. Nagy volt a boldogság, hogy meg tudom mutatni az eredeti indiai ruhákat az itthoniaknak. Aztán másnap hazamentünk Erdélybe a szüleimhez, ahol még csendesebb volt az élet. Nagy volt a kontraszt.
Így érkeztem meg, legalábbis erre emlékszem. Azt hiszem jókor voltam jó helyen.(:-)
2019. február 12., kedd
Étterem ajánló: MahaRana Indian Ayurvedic Restaurant
Námászté!
A hétvégén kellemesen csalódtam, muszáj megosztanom veletek.
Már több helyen írtam a blogomba a Budapesten lévő indiai éttermekről, arról is írtam, hogy az egyik kedvenc helyünk a Pandzsábi. Szombaton elindultunk oda, nem volt asztal foglalásunk, így már sejtettük, hogy nem lesz helyünk, ha valaki esetleg le nem mondta. Úgy történt ahogy gondoltuk, nem volt hely. Nem volt kedvünk várni, ezért életembe először el kezdtem keresni indiai éttermeket a neten, hogy hova menjünk, elvileg ezért is van okos telefonja az embernek, vagy nem?! Pár perc alatt meg is találtuk azt az éttermet amit már régóta ki akartunk próbálni a Hegedűs Gyula utca 7. MahaRana Indian Ayurvedic Restaurant.
Meglepődtem, nem erre számítottam, igazából nem volt időm elvárásokat kreálni magamban.
A hely nagyon szimpatikus volt, kedves mosolygós emberekkel, indiai szakáccsal az ételek pedig kiválóak voltak,annyira volt csípős amennyire kértük, minden mozdulatunkat figyelték pedig tele volt az étterem és úgy estünk be, hogy még asztalfoglalásunk sem volt. Különösen imádom,ha egy indiai étteremben tradicionális edényeket használnak. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Azt hiszem, hogy hamarosan újra kell írnom az indiai éttermek listáját. Nem szeretnék elhamarkodottan dönteni, ahhoz, hogy ő legyen az első a listámon, lecserélve az évek óta verhetetlen Pandzsábit, még egyszer elmegyek. Ha akkor is ennyire pozitív lesz akkor változtatni fogok. (:-))
Addig is néhány kép, menjetek el és próbáljátok ki, várom a véleményeket!
A hétvégén kellemesen csalódtam, muszáj megosztanom veletek.
Már több helyen írtam a blogomba a Budapesten lévő indiai éttermekről, arról is írtam, hogy az egyik kedvenc helyünk a Pandzsábi. Szombaton elindultunk oda, nem volt asztal foglalásunk, így már sejtettük, hogy nem lesz helyünk, ha valaki esetleg le nem mondta. Úgy történt ahogy gondoltuk, nem volt hely. Nem volt kedvünk várni, ezért életembe először el kezdtem keresni indiai éttermeket a neten, hogy hova menjünk, elvileg ezért is van okos telefonja az embernek, vagy nem?! Pár perc alatt meg is találtuk azt az éttermet amit már régóta ki akartunk próbálni a Hegedűs Gyula utca 7. MahaRana Indian Ayurvedic Restaurant.
Meglepődtem, nem erre számítottam, igazából nem volt időm elvárásokat kreálni magamban.
A hely nagyon szimpatikus volt, kedves mosolygós emberekkel, indiai szakáccsal az ételek pedig kiválóak voltak,annyira volt csípős amennyire kértük, minden mozdulatunkat figyelték pedig tele volt az étterem és úgy estünk be, hogy még asztalfoglalásunk sem volt. Különösen imádom,ha egy indiai étteremben tradicionális edényeket használnak. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Azt hiszem, hogy hamarosan újra kell írnom az indiai éttermek listáját. Nem szeretnék elhamarkodottan dönteni, ahhoz, hogy ő legyen az első a listámon, lecserélve az évek óta verhetetlen Pandzsábit, még egyszer elmegyek. Ha akkor is ennyire pozitív lesz akkor változtatni fogok. (:-))
Addig is néhány kép, menjetek el és próbáljátok ki, várom a véleményeket!
2019. február 1., péntek
Ajánló: Az Indiai Klasszikus Zene Mesterei XXV.
Námászté!
Egy kis ajánló hétvégére: Holnap a Tarfóban 2019.02.02. 20,00 órától Az Indiai Klasszikus Zene Mesterei XXV. sorozat keretében, Pandit Rajeev Janardan, Sharada Mushti, Devashish Pathak tartanak koncertet.
Ajánlom mindazoknak akiket érdekel az indiai klasszikus zene. Jó szórakozást! (:-))
Egy kis ajánló hétvégére: Holnap a Tarfóban 2019.02.02. 20,00 órától Az Indiai Klasszikus Zene Mesterei XXV. sorozat keretében, Pandit Rajeev Janardan, Sharada Mushti, Devashish Pathak tartanak koncertet.
Ajánlom mindazoknak akiket érdekel az indiai klasszikus zene. Jó szórakozást! (:-))
2019. január 12., szombat
Bokalánc vagy zokni?
Námászté!
A karácsonyi vásárláskor sorban állásnál, előttem egy indiai hölgy állt, megpakolt szatyrokkal. Öt farmer, három póló két ruha egy szoknya és még nem tudom mi minden volt nála, (még a leárazások előtt.) Mivel várakoztunk, volt időm alaposan szemügyre venni mi van rajta. Találtam valamit, ami nem illett a képbe. Lefotóztam a telefonommal. Ilyet nem szoktam csinálni, de ezt most muszáj volt.
Íme, a csíkos frottír zokni fölül kikandikált a bokalánc és még csörgött is. Kérdés, miért? Már egyszer írtam egy rövid bejegyzést, hasonló témáról, amikor megláttam az indiai asszonyokat, gyönyörű szárikban Nike és Adiads cipőkben. Amikor két kultúra találkozik. Néha az az érzésem, ezt a hölgyet is elnézve mintha egy zavar lenne a fejükben, mert rájuk szakad a nyugati civilizáció teljes szabadsága. Egy olyan világban találják magukat, ahol a nők és a férfiak egyenrangúak, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, nemtől, vallástól, rassztól függetlenül.
Kérdés: mennyire sikerül megtartani az identitásukat, vagy beolvadnak teljesen?! Vagy egyáltalán meg akarják-e tartani azt?
Számos film készült erről, ahogyan nem vagy csak részben tudtak beilleszkedni a nyugati társadalomban.Van példa erre is meg arra is. Beszéltem olyan Budapesten élő indiaival aki nem beszélt hindiül csak angolul mert szégyellte a nyelvét ezért csak angolul beszélt. Hasonlót tapasztaltam Bécsben a piacon, az indiai vagy angolul vagy németül válaszolt miközben én folyamatosan hindiül kérdeztem.
Ugyanakkor Indiában én is kaptam megjegyzéseket amikor száriban voltam, hogy minek veszem fel, hiszen nem is vagyok hindu.
Barátaim mondják, akik rendszeresen kijárnak Indiába, hogy már régen nem az ami volt húsz évvel ezelőtt és nem biztos hogy nekem tetszene ez a mostani India.
Lassan érik már, hogy újra kimenjek. Akkor majd megírom mit láttam.
Addig is szép napot!
Pranam
A karácsonyi vásárláskor sorban állásnál, előttem egy indiai hölgy állt, megpakolt szatyrokkal. Öt farmer, három póló két ruha egy szoknya és még nem tudom mi minden volt nála, (még a leárazások előtt.) Mivel várakoztunk, volt időm alaposan szemügyre venni mi van rajta. Találtam valamit, ami nem illett a képbe. Lefotóztam a telefonommal. Ilyet nem szoktam csinálni, de ezt most muszáj volt.
Íme, a csíkos frottír zokni fölül kikandikált a bokalánc és még csörgött is. Kérdés, miért? Már egyszer írtam egy rövid bejegyzést, hasonló témáról, amikor megláttam az indiai asszonyokat, gyönyörű szárikban Nike és Adiads cipőkben. Amikor két kultúra találkozik. Néha az az érzésem, ezt a hölgyet is elnézve mintha egy zavar lenne a fejükben, mert rájuk szakad a nyugati civilizáció teljes szabadsága. Egy olyan világban találják magukat, ahol a nők és a férfiak egyenrangúak, mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, nemtől, vallástól, rassztól függetlenül.
Kérdés: mennyire sikerül megtartani az identitásukat, vagy beolvadnak teljesen?! Vagy egyáltalán meg akarják-e tartani azt?
Számos film készült erről, ahogyan nem vagy csak részben tudtak beilleszkedni a nyugati társadalomban.Van példa erre is meg arra is. Beszéltem olyan Budapesten élő indiaival aki nem beszélt hindiül csak angolul mert szégyellte a nyelvét ezért csak angolul beszélt. Hasonlót tapasztaltam Bécsben a piacon, az indiai vagy angolul vagy németül válaszolt miközben én folyamatosan hindiül kérdeztem.
Ugyanakkor Indiában én is kaptam megjegyzéseket amikor száriban voltam, hogy minek veszem fel, hiszen nem is vagyok hindu.
Barátaim mondják, akik rendszeresen kijárnak Indiába, hogy már régen nem az ami volt húsz évvel ezelőtt és nem biztos hogy nekem tetszene ez a mostani India.
Lassan érik már, hogy újra kimenjek. Akkor majd megírom mit láttam.
Addig is szép napot!
Pranam
2019. január 7., hétfő
Indian Calendar 2019
Námászté!
Remélem jól kezdődött az új év itt van a 2019-es naptár az ünnepekről, idén is lesz bőven. Érdemes figyelni, ha utazást szerveztek (:-)).
https://www.drikpanchang.com/calendars/indian/indiancalendar.html
Remélem jól kezdődött az új év itt van a 2019-es naptár az ünnepekről, idén is lesz bőven. Érdemes figyelni, ha utazást szerveztek (:-)).
https://www.drikpanchang.com/calendars/indian/indiancalendar.html
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)