Emlékek

Námászté!

Május 1-én volt húsz éve, hogy visszajöttem Indiából hét hónap után, leszállt velem a gép Ferihegyen. Emlékszem csak néztem ki a fejemből, nem értettem mi történik a világban, a pilóta pedig magyarul köszönt el. Három darab 1000 Ft.-os volt a zsebembe ami időközben lejárt, mert bevonták a zöldhasút,  így még egy üveg vizet sem tudtam venni. Reménykedtem, hogy várni fog az egyik barátom, meglepetésemre ott volt a bátyám is egy csokor gyöngyvirággal. Egyik ámulatból estem a másikba. (Mert ugye akkor még nem volt olyan nagyon könnyű a kommunikáció.) Aztán bonyolódott a megérkezésem, mert az egyik csomagom Párizsban lemaradt a repülőről, pont az amelyikben voltak a szárik,  az ékszerek és az összes kiegészítők. Azzal vigasztalt a hölgy, ha szerencsém lesz és valóban Párizsban hagyták le, akkor esélyem van, hogy a következő párizsi járattal megérkezik. Ha nincs szerencsém, akkor már Delhiben lemaradt és akkor felejtsem el az egészet. Na ilyenkor mit tud az ember lánya csinálni, mint reménykedik.
Menjünk haza nyugodtan, ha telefonálnak jó hír, ha nem telefonálnak rossz hír- tanácsolta a reptéri ügyintéző. Ezzel az üzenettel hagytuk el a repteret. Nem elég hogy fáradt voltam, minden össze volt bennem zavarodva, aztán még ez is a tetejére...Ahogy haladtunk befele a városban ültem nagy némaságban a hátsó ülésen és néztem ki az ablakon.  Csend volt és kihalt a város. Nem láttam a teheneket, az embereket és nem hallottam a fülsiketítő dudaszót, a tülkölést, nem voltak autók az utcán, útszéli árusok és majmok, nem voltak színek és szemét. Minden steril volt és kiszámítható. Este pedig megcsörrent a telefon, hogy megérkezett a csomagom Párizsból és hova hozhatják. Nagy volt a boldogság, hogy meg tudom mutatni az eredeti indiai ruhákat az itthoniaknak. Aztán másnap hazamentünk Erdélybe a szüleimhez, ahol még csendesebb volt az élet. Nagy volt a kontraszt.
Így érkeztem meg, legalábbis erre emlékszem. Azt hiszem jókor voltam jó helyen.(:-)

Minolta, avagy egy elveszett kép nyomában

Námászté!

Időnként van úgy, hogy az emberre rátör valami furcsa, olyan honvágy féle vagy mi. 

De nem honvágy, mert az egy kicsit más, az a szülővároshoz köthető. Én csak tudom, hiszen eljöttem , már vagy húsz éve. Szóval ez nem olyan, de hasonló. Aki volt már Indiában az érti miről beszélek, arról az érzéséről amikor hirtelen el kezdi érezni a szagokat, a füstölő és pörkölt mogyoró keveredett illatát az esti párás dudáktól hangos félhomályban. 

Egész nap kerestem egy képet, amit sajnos nem találtam meg. Lehet hogy elajándékoztam. 

Igen, elképzelhető. Abban az időben nagyon kevés turista használt digitális fényképezőgépet. Az enyém, a kis szappantartó a kis MINOLTA. Igen a nagy túlélő! Túlélte Indiát a majmok támadásával együtt. Akkor még időbe telt a filmet előhívatni, vagy sikerült vagy nem. Benne volt a pakliban. 

A legfontosabb pillanatok elégtek, homályosak lettek vagy az erős fény miatt használhatatlanokká váltak. Emlékszem, mennyire izgultam a képeimért. Amíg kint voltam Indiában, minden tekercsemet előhívattam, volt amikor egy hetet kellett várni amíg elkészült a laborban. Abból a jobbakat hazaküldtem a szüleimnek. Itt állok egy rakás negatívval... Na igen, én nem vagyok fényképész, nem tudom mikor és hogyan semmisülnek meg a negatívok...szóval lehet hogy sürgősen valamit kellene tennem, hogy ne tűnjenek el az éterben.

Ezen a képen amit kerestem, indiai nők szárították a szárijukat. Indiában a nők száriban mártóznak meg a szent folyóban, aztán szárítják. Különleges technikával. Sajnálom, hogy nem tudom megmutatni a gyerekeimnek sem! Elveszett?! 

Inspiráció / Inspiration

Szép napot Mindenkinek!!!! A mai napra egy szemet gyönyörködtető kép, arról, hogy mennyire színes India!(:-)))

15 óra vonatozás

 Ezt gondoltam megmutatom Nektek. Annyira örülök ennek a képnek, egyik barátom átküldte, akivel együtt tanultam. Eddig ott lapult az indiás képei között. (:-))) Köszönöm Lóri (:-))).

Kép rólam száriban, utazás közben, 13 évvel ezelőtt. (:-))) Arra már nem emlékszünk, hogy hova utaztunk, csak arra hogy sokat, éjszaka és nappal. A sok vonatozás egy idő után egybemosódik, ha nem történik valami rendkívüli útközben. Arról már írtam, hogy a közlekedés igen elgyötri az embert, kitartónak és főleg türelmesnek kell lenni. Mert a közlekedés nem fog változni. Sokan vannak, nagyok a távolságok. De ezekről már írtam előző bejegyzéseimben.(:-)))

Szári / Sari / साडी

Gondoltam írok pár sort a szárikról, hiszen olyan gyönyörűek, egyik szebb mint a másik. Az ember fia-lánya bemegy egy szári boltba mert szeretne vásárolni egyet... aztán rájön hogy nem tud választani, mert egyik szebb mint a másik, és már eltöltött két órát a válogatással, nézegetéssel,...és még mindig nem választott.(:-))


Szóval jó tanács: ha valaki szárit akar vásárolni akkor szánjon rá legalább fél napot....

Mert a száriknak sok fajtája ismeretes, sorolom akkor hogy melyek a leghíresebbek Indiában: Bridal, Kanta, Baluchari, Chanderi, Banarasi, Chikan, Tengail, Bandhani, Ikat, Bomkai, Kanjivaram. A szárik milyenségét, minőségét és természetesen az árát elsősorban az anyag, a szövés, a díszítés, a motívumok határozzák meg.

De mi is az a szári tulajdonképpen?! A szári olyan női viselte mely nagyon népszerű: Indiában, Bangladeshben, Nepálban, Sri Lankán, Burmában, Bhutánban és Malaysiában is.

A hindu nők viselete. A szári mérete 7m-9m hosszú anyag, melyet szoknyaként a derékra kötnek. Különböző kötési stílusok léteznek. A szárihoz tartozik egy alsószoknya (pettikoat ) melyre "felépítik" felkötik a szárit. Tartozik hozzá még egy kis derékig érő rövid blúz (blouse vagy más néven choli), mely általában a szári anyagából készül. Íme a kötési stílusok, államonként változnak, de a leggyakoribb az egyik végét szabadon hagyó stílus, melynek célja, hogy takarja a vállakat és nagyon sok esetbe a fejet is.
Itt egy video a Dupatta stílusról:

hasznos link:
http://dailywomenswear.blogspot.com/2010/07/how-to-wear-saree-wearingasari-drape.html (:-)))