Dear Zindagi / प्रिय जिंदगी

Meglepődtem. Azt hittem maszalát nézek. Soha nem olvasok a filmekről semmit, előtte, hogy ne befolyásoljon a véleményem formálásában és mert szeretek meglepődni. Azt hiszem sikerült.

A neten néztem meg, fent van a teljes film, eredeti nyelven, ami az angol és a hindi keveréke. Kapaszkodtam rendesen de ezzel együtt élmény volt. Végre egy olyan film ami nem maszala.

Azt már láttam a korábbi Bollywoodi filmeknél, ( pl. Guru, 2007) hogy valami megváltozott, jött egy új irány, ami már nem feltétlenül a maszala. Kevesebb a tánc, az ének, a nagy színpadi jelenetek, az agyon koreografált táncok,  százötvenezer statiszta, akiknek az élén egy híres neves sztár ropja. Szóval nincs már rá szükség, megtalálták a rendezők a más fajta eszközöket a történet narrálásához.

Emlékszem, ezelőtt húsz évvel amikor először voltam Indiában, még a filmeken a csók jeleneteket is kikockázták, nem beszélve arról, hogy farmerben, sortban vagy bármilyen európai ruhában egyszerűen nem jelentek meg a szereplők. Csak kizárólag tradicionális indiai viseletben, legyen az szári, Salwar kamíz, lehenga, vagy lungi, bármi ami tradicionális.

Szóval nem csak a rendezőkre, hanem a jelmeztervezőkre is igen nagy hatással volt a golbalizáció, ami egyre jobban, elkerülhetetlenül hálózza be Indiát.

Meglepett a film, amint utólag kiderült egy fiatal rendezőnő egy  negyvenhárom éves indiai hölgy Gauri Shinde, második filmje ez a Dear Zindagi. Azt gondolom érdemes lesz rá oda figyelni, fog még meglepetést okozni. Bátor a rendezőnő, csak szurkolni tudok neki hogy megmaradjon ezen a színvonalon. Remélem hamarosan újra hallunk róla. 

Ebben a filméjben tökéletesen látszik, hogy mennyire  másképpen gondolkodik az egész indiai társadalomról, hierarchiáról, kultúráról, hagyományról. Fittyet hány mindennek.  A női emancipáció mellett igenis kiáll. Egy nő dolgozhat, lehet karrierista, önálló szuverén lény aki semmilyen szinten nem függ a férfiaktól. Nem véletlenül, hiszen nem sok filmrendezőnő szaladgál Indiában.

Röviden a film cselekménye : Kaira ( Aila Bhatt) a  filmszakmában dolgozó fiatal operatőr lány nagyon erőszakos, maximalista, karrier orientált, az élete során felhalmozott, elnyomott  traumákat egyedül úgy próbálja feldolgozni, hogy rendszeresen alkoholizál, bulizik. Egyszer egy mentálhigiéniai konferenciát filmzenek, ott talál rá orvosára a híres dr. Jehangir Khanra. ( Shah Rukh Khan)

Kaira megkeresi ,elmegy hozza személyesen, elmeséli hogy hetek óta álmatlanságban szenved. Elkezdődik Kaira gyógyítása. Meglepően SRK kínai bölcsességeket idéz, ami eddig nem volt tapasztalható a Bollywoodi filmekben. Ha filozófiáról vagy életbölcsesség hangzott el a filmekben, az csak kizárólag mindig a hindu mitológiából, szanszkrit védákból, puránákból idéztek.

Újabb újítás:  beviszi a filmbe az álmot, nagyon szép de ugyanakkor ijesztő a képi világa, valóban álomszerű, naturalisztikus. Eddig így ezt még nem láttam indiai filmben. 

 A nemzetközi kritikusoktól többnyire pozitív megítélést kapott. Különleges szerelmi történetnek nevezi a filmet a nemzetközi és az indiai sajtó. Igen, valóban mert ahogy ez lenni szokott a páciens szerelmes lesz az orvosába. Az orvosnak sikerül meggyógyítani Kairát, feldolgozni a gyerekkori traumát, az anya hiányát, aki szintén a karrierje miatt heteken keresztül távol volt a családjától.  Majd megszületett az öccse akire folyamatosan féltékeny volt és ezért semmilyen kommunikáció nem volt Kaira meg a testvére között.  SRK segítségével újra elkezdi felépíteni a családjával a kapcsolatát, mert az élet az csodálatos.

Fontos motívum a szék, az orvos a problémák megoldására, különböző székeket használ. Valóban A szoba, ahol a pácienseket fogadja különböző méretű, formájú székkel van tele.  A szék mint motívum többször feltűnik, majd visszatér a film végén, ezáltal legitimálva az orvos elméletét.

Élmény volt mindenkinek ajánlom.

Dear Zindagi (2016)
r.: Gauri Shinde
sz.:Alia Bhatt, Shah Rukh Khan