Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2011. május 4., szerda

Egy hangulat, egy élmény (:-)






Csak egy hangulat... Akár képeslap is lehetne. Chitrakutból egyik kedves élményem. A szállásunk udvaráról rá lehetett látni. Ezen a képen olyan mintha a szálloda tetején lenne... pedig egy kicsi dombocskán van. ( Ahova elég nagy kerülővel lehetett feljutni)(:-)))


Itt láttam először azt, hogy az asszonyok hogyan szárítják a szárikat. Egy zarándokoló családdal beszélgettem akikkel egy szállodába laktunk. Mivel több hete zarándokoltak már, hát időnként mosni is kell. Kimosták a szárikat, kicsavarták, majd megálltak az udvaron, egyik hölgy fogta az egyik végét, másik a másikat és lóbálták, jobbra-balra, órákon keresztül, addig amíg megszáradt. (:-))) Aztán vették a következőt...és ezzel ment el egy napjuk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése