Köszönöm, hogy sokan olvassátok a blogomat. Amióta blogot írok, azóta volt sok jó és kellemes meglepetés, meg sok kellemetlen is. De ez így is van rendjén, kell valamilyen egyensúly.
Mindig azt írom ide, bármiben segítek csak írjatok. Örülök, hogy sokan megkerestek a kérdéseitekkel. Mindig minden levélre válaszolok, hiszen így tartom korrektnek.
Viszont lenne egy folytatás, nem az én részemről, hanem attól aki megkeresett, segítséget kért, az hogy megköszönje.
Ez az ami most már egyre gyakrabban elmarad, sajnos.
Javítottam már szakdolgozatot, prezentációt, adtam tanácsokat, egyikre sem jött válasz: köszönöm, ez a minimum én azt gondolom.
Most körülbelül 2 hete, szintén érkezett egy kérés ( ez volt az utolsó csepp) egy jógamestertől aki szeretett volna információt megtudni a hamarosan közelgő Shivrátriról. Azt már nem is kommentálom, hogy milyen jógamester az, aki 20 éve tanít jógát és nem tudja, hogy az egyik legnagyobb hindu ünnep a Shivrátri.
Azt viszont szóvá teszem, hogy nem köszönte meg. ( természetesen válaszoltam neki, lehet hogy túl sok volt a szanszkrít szó?!)
Neki különösen meg kellett volna, mert egy mester, aki másokat tanít!
Az, hogy a köszönöm milyen kapcsolatban áll a karmával? Egy mondatban összefoglalom: a cselekedeteink kihatnak a karmánkra, ha jógamester vagyok, ha nem. Sajnos ez a szomorú valóság, mert minden karmikusan determinált!
További szép estét mindenkinek!
Jól tetted, hogy kiírtad magadból, a minimum a megköszönés..
VálaszTörlésMi otthon a gyerekeknek is varázsszóként tanítottuk: köszönöm, légyszíves, szép estét, kérem...
VálaszTörlésÉs pont ma reggel a munkahelyemen került szóba, hogy mennyire nem természetes néhány kollégának, hogy megköszönje a segítséget. Pedig néha az ilyen 'apróságok', figyelmességek, emberi mozzanatok nagyon fontosak és igazi hangulajavító hatásúak.
Köszönöm!(:-)))
VálaszTörlésKöszönöm, hogy létrehoztad és rendületlenül ápolod ezt a blogot!!
VálaszTörlésKedves Cortes! Köszönöm, hogy olvasod!(:-))
VálaszTörlés