Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2012. április 18., szerda

...Csak hallgatok...

Nem tűntem el! Itt vagyok! Csak közben nagyokat hallgatok! Válságban vagyok! Visszatértek a barátaim és hát igen fura dolgokat meséltek Indiáról. Számomra idegent, furcsát. Elbizonytalanodtam. Kell-e nekem írnom arról, ami már ez ezelőtt tízen akárhány-évvel történt, megéltem, ott voltam. Idejét múlta. Nincs. Örülhetek, hogy jókor voltam jó helyen. Még voltak tehenek Delhi utcáin és cserépedényben adták a teát, és lehetett enni a nap bármelyik órájában, és a boltok nem 10,00h-18,00h-ig voltak nyitva hanem reggeltől estig, amíg le nem nyugodott a nap. A vonatok olyanok voltak amilyenek, és az internet caféban órákat kellett várni amíg elküldtünk egy levelet. Ma már mindenki minimum tablettel sétál, és a vonatok légkondicionáltak, pontosak. Egy percet sem késnek...és még sorolhatnám....Szóval mit is írhatnék? A mai Indiát nem ismerem. Oléyan mintha álmodtam volna az egészet. Lehet, hogy álmodtam?! (:-(((....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése