Élményem hasonlított arra, amikor Dharamsalaba megérkeztünk 15 óra buszozás után, éhesen, fáradtan, nyűgösen. Útközben már kb. ötvenszer megbántuk hogy felültünk arra a buszra Delhiben . Aztán egyszer csak megérkeztünk hajnalban... kelt fel a Nap, a tibetiek pedig forgatták az imamalmokat és mormolták az "Ohm Mani Padme Hum-"t. A látvány pedig mindenért kárpótolt.
Itt nem volt hosszú út, de volt egy legalább 3 órás sorban állás ha nem több, két nyűgös gyerekkel, akiket már a végére semmi nem érdekelt... aztán egyszer csak beértünk, és mindent kárpótolt a látvány, annak ellenére, hogy már egyszer láttuk ezt a kiállítást.(:-))) . Aztán ettünk Dhal Makanit meg Biryanit , és a szuvenír sem maradt el a gyermekeknek 1-1 tükrös elefánt, hogy szerencsét hozzon a jövőben. (:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése