Tudom kicsit lemaradtam, mert Szvámi Vivekánand születésnapja januárban volt. De úgy gondolom, hogy az ő tanításai mindig aktuálisak. Egy gondolatát most közzéteszem:
" Még nem vagyunk egyéniségek. Az egyéniség felé törekszünk, és az nem más, mint a végtelen, nem más mint az ember valódi természete. Egyedül az él, aki az életét az egész univerzumban éli, s életünket minél inkább a korlátok közé szorított dolgokra összepontosítjuk, annál gyorsabban haladunk a halál felé. Egyedül azokban a pillanatokban élünk, amikor életünk a világegyetemben, másokban zajlik, míg ezt a kicsinyes életet élni nem más, mint halál, egyszerűen halál, s ez az oka annak, hogy megjelenik a halálfélelem. A halálfélelmet csak akkor győzheti le az ember, ha felismeri, hogy amíg egyetlen élet létezik az univerzumban, addig ő is él. Amikor képes azt mondani:" Én ott vagyok mindenben, mindenkiben, minden élőben. Én vagyok a világegyetem", akkor eljut a félelemnélküliség állapotába." ( In.: Szvámi Vivekánanda: A cselekvés és a szeretet jógája (Ursus, 2000) 128-129. p.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése